Regős Róbert: Az ötös számú párttagkönyv
Őszintén szólva, ahányszor csak megszólal az ötös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa, nekem azon nyomban hányingerem támad.
Amennyire lehet, kerülöm is az írásait, vagy egyéb megnyilvánulásait, mert az embernek nem okoz túl nagy élvezetet, ha folyamatosan okádnia kell. A nevét évek óta le se írom, ki se mondom. Nem, nem azért, mert méltatlan rá. Ki vagyok én, hogy bárki nevének kimondását magamhoz méltatlannak tekintsem. Csak hát azt a rosszullétet, amit okoz, azt nem bírom elviselni.
Kezdetben a gyomromra gyanakodtam. Talán gyenge. Vagy én volnék túl finnyás? Ugyanakkor annyi ordas marhaságot vagyok kénytelen összeolvasni, meghallgatni, hogy számomra elképzelhetetlennek tűnnek olyan megnyilatkozások a hazai közbeszédben, amelyek fizikailag ennyire megviselnek. És mégis. Jön az ötös számú, én meg szinte azon nyomban, sugárban...
Ebből az egészből mindössze annyit akartam kihozni, hogy elég akár egyetlen mérgező a fogyasztható gombák rengetegében, s máris megvan a baj. Valahogy így vagyok az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával is. Ő az én susulykám. Sajnos a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordul, hogy belefutok egy-egy szövegébe, s szinte abban a pillanatban hánynom kell.
Így voltam, amikor azt a javaslatát olvastam, hogy tapossunk bele a gázba, ha cigánygyereket gázolunk el. Így, amikor megtudtam, hogy szerinte a pesti zsidó újságírók puszta létezése indokolja az antiszemitizmus. Hánytam, amikor azon sajnálkozott, hogy nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben. Akkor pedig már epe jött fel a torkomon, amikor plasztikusnak gondolt képet festett a cigányok állati koponyájából feltörő tagolatlan hangokról. Ferenc pápáról azt állította, hogy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember. Erre már csak üres öklendezés volt a reakcióm.
Két nappal ezelőtt aztán az ötös számú párttagkönyv büszke birtokosa a Magyar Időkben nekiment Ujhelyi Istvánnak. Annak az Ujhelyinek, akinek bábuját felakasztották a Köztársaság téren. Az akció legalább annyira gusztustalan volt, mint az, amit korábban ugyanezzel a bábuval tettek, amikor a képviselő arca helyén még Orbán képe volt látható. Hiába, a zsigeri gyűlölet, úgy tűnik, mindkét politikai oldalon termékeny talajra lel. Ezért – nyilván egyebek mellett – az a gyűlöletbeszéd is felelős, amely a politikusok szájából hallható 24 órában, illetve az olyan publicisták tollából özönlik, mint az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa.
Ebből az előszeretettel állatozó emberből mintha kihalt volna minden szellemesség. Hiába, pusztán a tanulmányok senkit nem tesznek intelligensé. Ezúttal nagyjából annyira futotta tőle, hogy a múlt heti ellenzéki megmozduláson a kokárda visszavételére buzdító Ujhelyi neve mögé odabiggyesztette az elvtárs szót. Aktuális indulata azon túl, hogy a képviselő meg mert szólalni a megmozduláson, egyáltalán volt bátorsága Magyarországon tartózkodni, a Sargentini-jelentés megszavazásának volt köszönhető. Ezen kívül megajándékozta olvasóit egy jó száz évet felölelő történeti visszapillantással, amely azt volt hivatott demonstrálni, hogy az előszeretettel balliberálisnak nevezett nem Fidesz kompatibilis világkép képviselői a kommunista jellegű rendszerek – kölcsönözzük a szót a főnöktől – kutyáinak kölykei.
Képek forrása: pestisracok.hu / vadhajtasok.hu / nol.hu
Forrás: BloggerBob