RoTaPress - Regős Róbert: Az ötös számú párttagkönyv

Regős Róbert: Az ötös számú párttagkönyv

Őszintén szólva, ahányszor csak megszólal az ötös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa, nekem azon nyomban hányingerem támad.

Amennyire lehet, kerülöm is az írásait, vagy egyéb megnyilvánulásait, mert az embernek nem okoz túl nagy élvezetet, ha folyamatosan okádnia kell. A nevét évek óta le se írom, ki se mondom. Nem, nem azért, mert méltatlan rá. Ki vagyok én, hogy bárki nevének kimondását magamhoz méltatlannak tekintsem. Csak hát azt a rosszullétet, amit okoz, azt nem bírom elviselni.

Kezdetben a gyomromra gyanakodtam. Talán gyenge. Vagy én volnék túl finnyás? Ugyanakkor annyi ordas marhaságot vagyok kénytelen összeolvasni, meghallgatni, hogy számomra elképzelhetetlennek tűnnek olyan megnyilatkozások a hazai közbeszédben, amelyek fizikailag ennyire megviselnek. És mégis. Jön az ötös számú, én meg szinte azon nyomban, sugárban...

Mondjuk egy alkalommal friss mezei szegfűgombához, vagy, ahogy felénk mondják, tyúkgombához jutottam. Ez az a gomba, amely a legelőkön kört formázva nő. Gombapaprikást csináltam belőle, méghozzá tejfölösen. Egyszerű elkészíteni, és egészen addig soha nem okozott csalódást. Akkor azonban olyan rosszul lettem tőle, hogy az egész éjszakát a wc-csésze fölött görnyedezve töltöttem. Valószínűleg a szegfűgombával könnyen összekeverhető susulyka keveredhetett véletlenül az ajándékba kapott porcióba, az okozhatta a rosszullétemet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vélhetően nem a tyúkgombától eltérő helyen termő, ám annál gyakoribb kerti-, vagy téglavörös susulyka, mert az a muszkarin tartalma miatt akár halálos is lehet. A szegfűgombától azonban azon az éjszakán annyira megundorodtam, hogy csak az utóbbi 2-3 évben mertem újra használni.
Ebből az egészből mindössze annyit akartam kihozni, hogy elég akár egyetlen mérgező a fogyasztható gombák rengetegében, s máris megvan a baj. Valahogy így vagyok az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával is. Ő az én susulykám. Sajnos a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordul, hogy belefutok egy-egy szövegébe, s szinte abban a pillanatban hánynom kell.

Így voltam, amikor azt a javaslatát olvastam, hogy tapossunk bele a gázba, ha cigánygyereket gázolunk el. Így, amikor megtudtam, hogy szerinte a pesti zsidó újságírók puszta létezése indokolja az antiszemitizmus. Hánytam, amikor azon sajnálkozott, hogy nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben. Akkor pedig már epe jött fel a torkomon, amikor plasztikusnak gondolt képet festett a cigányok állati koponyájából feltörő tagolatlan hangokról. Ferenc pápáról azt állította, hogy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember. Erre már csak üres öklendezés volt a reakcióm.

Két nappal ezelőtt aztán az ötös számú párttagkönyv büszke birtokosa a Magyar Időkben nekiment Ujhelyi Istvánnak. Annak az Ujhelyinek, akinek bábuját felakasztották a Köztársaság téren. Az akció legalább annyira gusztustalan volt, mint az, amit korábban ugyanezzel a bábuval tettek, amikor a képviselő arca helyén még Orbán képe volt látható. Hiába, a zsigeri gyűlölet, úgy tűnik, mindkét politikai oldalon termékeny talajra lel. Ezért – nyilván egyebek mellett – az a gyűlöletbeszéd is felelős, amely a politikusok szájából hallható 24 órában, illetve az olyan publicisták tollából özönlik, mint az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa.

Ebből az előszeretettel állatozó emberből mintha kihalt volna minden szellemesség. Hiába, pusztán a tanulmányok senkit nem tesznek intelligensé. Ezúttal nagyjából annyira futotta tőle, hogy a múlt heti ellenzéki megmozduláson a kokárda visszavételére buzdító Ujhelyi neve mögé odabiggyesztette az elvtárs szót. Aktuális indulata azon túl, hogy a képviselő meg mert szólalni a megmozduláson, egyáltalán volt bátorsága Magyarországon tartózkodni, a Sargentini-jelentés megszavazásának volt köszönhető. Ezen kívül megajándékozta olvasóit egy jó száz évet felölelő történeti visszapillantással, amely azt volt hivatott demonstrálni, hogy az előszeretettel balliberálisnak nevezett nem Fidesz kompatibilis világkép képviselői a kommunista jellegű rendszerek – kölcsönözzük a szót a főnöktől – kutyáinak kölykei.

Furcsa is volt tőle ez a visszafogottság. Meglehet, a parlagfű gyötörte, vagy kicsit belefáradt az intenzív gyűlölködésbe. Azt kell mondjam, a baj igazából nem is vele van. Az idióták mindig is közöttünk élnek. Az se baj, hogy nem érti se Kreónt se a pápaság intézményét. Az már inkább probléma, hogy magát sem. Nyilván ezért viselkedik szinte valamennyi megnyilvánulásában úgy, hogy az összeegyeztethetetlen azzal az értékrenddel, amelyet képviselni vél. Mert hogy nem képviseli, az egyszer biztos. Az igazi baj az, hogy olyan magabiztossággal ítélkezik zsidók, cigányok, keresztények és muszlimok, pápák és politikusok fölött, úgy pöffeszkedik gyűlölettől habzó szájjal a békemenetek élén, mintha a Fidesz szavazótábora egészének véleményét képviselné. Meggyőződésem, hogy erről szó sincs. Mégis, a legnagyobb baj az, hogy mind a mai napig övé az ötös számú párttagkönyv.

Képek forrása: pestisracok.hu / vadhajtasok.hu / nol.hu

Forrás: BloggerBob