Regős Róbert: Nagyon mély garázs
Utálom, ha szégyellnem kell magam, mert a magyar kormány a nagypolitikában olyan dolgokat művel, ami az én értékrendemmel, s meggyőződésem szerint rajtam kívül még több millió honfitársam értékrendjével, összeegyeztethetetlen.
A belpolitikában ilyennek tartom azt a végtelenül primitív marketinget a kirekesztő, ordas eszmék mellett, amely időről időre óriásplakátokról mond ellent mindennek, ami keresztényinek, egyáltalán erkölcsileg értelmezhetőnek tekinthető.
Ha ilyet tapasztalok, azzal vígasztalom magam, hogy Európa talán nem azonosítja Magyarországot a kormánnyal. Persze ez önbecsapás. Mondhatják az Unió parlamentjében, hogy miniszterelnök úr, ez a jelentés nem a magyarokat, hanem Önt és a kormánya tevékenységét ítéli el. A hétköznapi gondolkodásban mindez úgy csapódik le, hogy a magyarokkal valami megint nincs rendben. Ez azonban inkább mondható valamiféle elvont rosszérzésnek, mert a szégyen élei közösségi keretek között jótékonyan letompulnak
A végén az öreg odajött hozzám, s mosolyogva megköszönte a segítséget. Amikor megkérdeztem, miért nincs itt sorompós be- és kiléptetős rendszer, vagy hogy miért kellene nekem előre tudnom, mennyi ideig fogom jólérezni magam a városukban, csak legyintett, s fejcsóválva jegyezte meg, hogy a sorompókat is megspórolták a kivitelezők, ő pedig lassan megőrül, mert a máshoz szokott turistáknak szinte lehetetlen elmagyarázni, mit kellene tenniük, hogy a büntetést elkerüljék. Mivel mást nem tudtam tenni érte, együttérzésemről biztosítottam.
Már az reményvesztetté teszi az ide látogatót, hogy fontosnak tetsző információkat kizárólag magyarul közölnek. Vajon mit kezd egy turista egy ilyen, láthatóan fenyegető felirattal?
A tartalmáról egyelőre nem is beszélve, milyen elgondolás vezérelhette a parkolóhely megálmodóit, amikor a főváros legfrekventáltabb részén nem teszik lehetővé a kártyás fizetést? Hát hol élünk?
De már a bejáratnál is… Vajon mit érthetnek angol, cseh, lengyel, s világ egyéb részeiből érkező barátaink egy ilyen feliratból?
Miből kellene tudniuk, hogy ez itt a bejárat, miből, hogy a következő kapuhoz kell hajtani, miből, hogy a fehér vonalnál kell a zöld jelzésre várni és miből, hogy alkalmasint be kell hajtani? Komolyan, az eszem megáll. S mindennek a tetejében a parkolóhely alkalmazottja persze egyetlen világnyelven sem beszél. Nem ő tehet róla, hanem az, aki alkalmazza, hogy megoldhatatlan feladattal találja szemben magát, amikor angolul, vagy németül kérdezik. Ettől persze, hogy feszült. Persze, hogy elkezd bunkón viselkedni. Persze, hogy előbb-utóbb ingerült hangon fog beszélni azokkal a vendégekkel, akik láthatóan sok pénzt akarnak elkölteni Magyarországon, cserében viszont értelmezhető tájékoztatást, kedvességet és segítőkészséget várnak el. Tegyük hozzá, joggal.
Ha ezek a turisták hallották már, hogy akad velünk probléma a nagypolitikában, itt lenn, a föld alatt, a parkoló autók között, lassan kezd összecsiszolódni ez a kép a személyes tapasztalatukkal. Én pedig szégyellem magam azok helyett is, akik ezt a helyzetet előidézték. Alakul, formálódik a kép rólunk, magyarokról, a politikai arénákban, a médiában és itt, a mélygarázsban.
Képek forrása: wallme.hu / sorompo.aas.hu / funiq.hu / idegenvezetes.hu
Forrás: BloggerBob