Regős Róbert: Orbán Viktor elszállt
Na, most lett elegem mindenből. Abból, ahogy Orbán ország-világ előtt cinikusan a képünkbe vigyorog. Át kell gondolnom azt is, van-e értelme ennek a felületnek. A blognak, amelyet annyira szeretek. Amelynek egyetlen célja, hogy egy szubjektív álláspont közrebocsátásán keresztül keressen konszenzust. Lehetőséget adjon annak kinyilvánítására, hogy mi az, ami már nem fér bele az arcátlanság elviselésébe. Nem pártok mellett, és nem ellenükben. Nem politikusok mellett, és nem ellenükben. Ez a blog azokat a közéleti jelenségeket emeli ki, amelyeket a kritikai gondolkodás egy egészséges társadalomban már nem tolerálhat. A célja egy kifejezetten civil összhang támogatása. Ha létezik ilyen, az ellensúlya lehet bármilyen hatalomnak. Ha nem létezik, úgy bármely hatalom szabadon és önkényesen zabálhatja fel mindazt, ami a közt illeti.
A Parlamentben a miniszterelnököt kérdezik. „Nem tartja-e aggályosnak az ilyen luxusajándékok elfogadását?” – szólítja meg Orbánt a jobbikos Szilágyi György, utalva a közbeszerzésekben vastagon érintett Garancsi repülős szívességeire. Már az is kérdéses, van-e értelme egy ilyen kérdésnek. Nyilván pontosan lehet tudni, hogy érdemi válasz nem fog elhangozni. Azoknak azonban, akik erre gondolva csak legyintenek, ezúttal csalódniuk kellett. A válasz ugyanis nagyon is érdemi. Orbán, cseppet sem leplezve, hogy eszében sincs arra válaszolni, amit kérdeznek tőle, bizony érdemben közli, hogy harminc éve eljár mindazon sporteseményekre, amelyek fontosak a nemzetnek. Vigyorogva teszi még hozzá, hogy ezután is így fog tenni. Mintha teljesen elrepült, vagy elszállt volna saját nagyszerűségétől. Fityisz mindenki orrára. Jobbra éppúgy, mint balra. Ő azt tesz, amit csak akar.
Az MSZP-s Harangozó Tamás kérdései ugyanígy peregnek le róla. Harangozó tesz ugyan némi utalást arra, hogy a folyamatosan nevetgélő miniszterelnöknek kell majd még ebben az ügyben további kérdésekre válaszolnia, ami nyilván valamilyen vizsgálat lehetőségét vetíti előre, de ne legyenek kétségeink, a jelenlegi ellenzéktől ma nagyjából ennyire futja. Nyilván lesz néhány demonstráció. Orbán azonban valahogy úgy lehet ezzel, mint a bokszolók, akik ha nem kapnak elég nagy pofonokat a ringben, a saját arcukat püfölik, hogy mozgásban maradjanak. A vezérnek szüksége van arra, hogy támadják. Ez mozgósítja a híveket, s ez tartja magas szinten a koncentrációját. Lételeme a küzdelem. Ha nem gerjesztene maga körül szándékosan és állandóan konfliktusokat, valószínűleg a világ legunalmasabb politikusa lenne, s már ’89 előtt eltűnt volna a süllyesztőben. Az ilyen személyiség egyet nem képes elviselni. Ha ügyet sem vetnek rá. Ezért szorgalmaz örökké olyan felvetéseket, amelyek újabb és újabb frontvonalakat nyitnak. Orbán a békében nem menne semmire. Egyszerűen nem tudna mit kezdeni magával.
Szóval, addig sok értelme nincs a blognak. Marad a dudva, a muhar, a gaz és az ős buja föld…
Képek forrása: euroresidentes.com / index.hu / magyarkincsek.hu / lesig.blogspot.com
Forrás: BloggerBob