Regős Róbert: Új Kalibánok kora
Azt ugye tudjuk, hogy ízlések és pofonok különböznek, ami már önmagában bizonyítéka annak, mennyire színes eredendően a világ. Szóval, hogy nem egyszínű.
Kényesen ügyelek arra, nehogy leírjam a szivárvány szót a sokszínűség jelölésére, mert még félreérthetné valaki, s azt hihetné, egészen más témában kívánok megszólalni ma este, mint ami ténylegesen a mondandóm tárgya.
Jobb híján arra jutottam, hogy a háttérben lélektani mozgatórugókat kell keresnem. Nem tartott sokáig, mire rájöttem, itt bizony indulatáttételről lehet szó. Pontosan emlékszem, mennyire feldúlt, amikor az általános iskolában először hallottam az inkvizícióról. Háborúkkal, nagy járványokkal tömték tele a fejünket. Edzettek voltunk, így a halál ténye soha nem viselt meg bennünket különösebben. A vallásos meggyőződés még túl elvont fogalom volt a számunkra, ezért ha valakinek a hite miatt kellett meghalnia, azzal nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Az viszont tűpontossággal megvan a fejemben, milyen mérhetetlenül felháborított, hogy voltak emberek, akiknek a világról alkotott elképzelései miatt kellett máglyahalált halniuk.
Tegnap járta be a magyar sajtót a hír, hogy az MTA-nak a Magyart Tudomány Napjához kapcsolódó rendezvényeiről eltanácsoltak egy előadást, illetve egy – nem tudom helyes-e ez a megnevezés – pódiumbeszélgetést. Az előadás a Nők és férfiak szerepe és sikeressége a számítástechnikában nagy adatok alapján címen mutatta volna be a jelzett összefüggést. A beszélgetés tárgya pedig A közösségi média jogi oldala lett volna.
Félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy a tudományos rendezvények szervezőinek minden esetben joguk van elfogadni, vagy elutasítani előadásokat, illetve programokat. Tehát nem az elutasítás ténye háborít fel elemi erővel, hanem annak indoklása. Még csak nem is Barnabás Beáta Mária főtitkár helyettes asszonyra vagyok berágva, de rettenetesen, aki értesítette az érintetteket a döntésről. A helyzet maga tesz indulatossá, amelyben olyan indoklások születhetnek, mint amellyel az előadás megtartását utasították el: a társadalmi nemek tematika egyéb vonatkozásai miatt. Vagy amivel a beszélgetést – nevezzük nevén a gyereket – tiltották be annak „politikai vonatkozásai miatt”.
Úgy tűnik, a „gender”, vagy épp az előadó anyaintézetére utaló mozaikszó, a CEU, továbbá a „közösségi média”, s talán már az olyan szavak is, mint a „jog”, oly félelmeket keltő kifejezésekké váltak társadalmunkban, mint számomra annak idején a máglya. Kedvem ugyan volna röhögni ezen az egészen, de sajnos nem tudok. Idáig jutottunk.
Hát már az olyan, ha pénzről van szó, az autonómiáját foggal-körömmel védő intézmény is, mint a Magyar Tudományos Akadémia, az öncenzúrázásnak erre a szintjére jutott? Ezek a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódó rendezvényeken most hallgatásra ítélt kutatók nem hajtottak végre kopernikuszi fordulatot. Nem állítják, hogy a Föld kocka alakú. Azt sem, hogy a világegyetem középpontja a Hold. De se a newtoni mechanika, se az euklidészi geometria alapelveit nem rúgták fel. Arról a végtelenül egyszerű tényről akartak beszélni, hogy az informatika területén kevesebb nőt alkalmaznak, mint férfit. Arról, hogy a közösségi médiának vannak jogi vonatkozásai. Akkor most kezdjük gyűjteni a rőzsét, aztán máglyára el…?
Ami itt épül, az nem illiberális demokrácia. Sajnos nemcsak azért, mert egy ilyen társadalom már fogalmilag is képtelenség. Ahol a tudomány nem szabad, ott sokkal nagyobb a baj, mint amit a fogalmi bűvészkedés jelez. Félő, hogy a közeledő sötétséget csak a máglyák fénye fogja bevilágítani. Nem, talán nem tölti be a levegőt a hús sercegése és a szenesedő emberi testek szaga. A szellem megsemmisülése fenyeget. Ismerős a XX. századból, ugye. Az új Kalibánok kora fenyeget.
… burn but his books
(Shakespeare)
Képek forrása: okoskonyha.hu / forum.onliner.by / hir.ma
Forrás: BloggerBob