Apad a Duna. Amennyiben a vízszint magassága a politikai stratégia részét képező elem volna, a kormányzati kommunikáció nyilván találna rá olyan magyarázatot, amely vagy pozitívumként tálalná ezt a tényt, vagy összefüggésbe hozná a hazánkat érő nemtelen támadásokkal.
Tarlós teszem azt jöhetne azzal, hogy ez az állapot kiváló lehetőséget kínál az így felszínre kerülő partszakaszok rendbetételére. Áder azzal állhatna elő, hogy nyilván az ENSZ ökopolitikájával is találkozik, ha az alacsony vízállás miatt korlátozzuk a környezetszennyező hajózási tevékenységet Közép-Európának ezen a gyöngyszemén. Bosszankodni legfeljebb azon bosszankodna, hogy a sikeres menyhal-horgászat lehetősége is csökken az apadás következtében. Habonyék fejében meg nyilván az zakatolna, miképp lehetne összefüggést találni Soros György, a migráció és a Duna vízszintje között.
Hazugságok hálójában élünk. A tények elferdítése, az aktuális politikai érdekeknek megfelelő tálalása művészi szintre fejlődött. Nyilván így van ez a világon mindenütt, nekünk azonban az fáj leginkább, ha bennünket néznek hülyének, ha a mi szemünkbe hazudnak pofátlanul.
Mert ugye azt mondani, hogy a kórházak állapota rendben van, még akkor is vérlázító, ha rögtön hozzáteszi valaki, esetünkben maga a miniszterelnök, hogy az egészségügyben változtatásokra van szükség. Nem tudom, kinek milyen tapasztalata van a kórházak állapotáról. Amennyiben az „állapotot” kifejezés értelmét – nyilván megengedhetetlenül – az infrastruktúrára korlátozzuk, akkor is elmondható, hogy a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. Találkoztam én málló vakolattal, szakadt ágyneművel, vérfoltos tapétával. Orbánnak nyilván nem mutatnak ilyen helyeket, mivel ő maga is a hazugságok hálójában él.
Ez egy gyermekkórház mosdója, igaz, még ez év márciusában.
Ha viszont az „állapot” szót kiterjesztett értelemben használjuk, akkor tekintettel kell lennünk olyan tényekre, mint az intézményvezetők, magas beosztású orvosok, egész osztályok személyzetének felmondása, kivizsgálás alatt álló halálesetek, s cseppet sem utolsó sorban a betegek véleménye. Ezek alapján aligha jelenthető ki, hogy a kórházak állapota rendben van. Ráadásul az ominózus kötcsei megszólalás azt is tartalmazta, hogy az első lépés az egészségügyben az állami és a magántulajdon szétválasztása lesz. Ebből mindenki sejtheti, hogy a fizetőképes kevesek magas színvonalú ellátásban részesülnek majd, a többség meg olyanban, amennyit meg tud fizetni, vagyis olyanban, Lázár örökérvényű szavait adaptálva, amennyit ér. Azt már én teszem hozzá, a politikai „elit” számára.
Hasonló a helyzet az oktatásban. Az európai trendeket bemutató Oktatási és Képzési Figyelő 2018-as kiadását Navracsics Tibor uniós biztos mutatta be a minap. Ő egyebek mellett az oktatásért is felel. Az Index.hu információi szerint az MTI közleménye a kiadvánnyal kapcsolatban olyan sikerekről számol be, mint a pedagógus béremelés, a roma gyerekek óvodai elhelyezése, a közösségi szolgálat, vagy a környezettudatosság erőteljes megjelenése a hazai iskolákban. Hallgat viszont arról, hogy nálunk az uniós átlagnál és a saját vállalásainknál is nagyobb a diákok korai lemorzsolódása, a felsőfokú végzettségűekre vonatkozó 34 %-os vállalásunkkal szemben (az EU-s átlag 40 %) csökkenő tendencia mellett 32 %-nál tartunk, az olvasásból és természettudományokból gyengén teljesítők aránya 27 %-ra, illetve 26 %-ra nőtt és még sorolhatnánk, mi mindenről hallgatnak. Hazugságok hálójában élünk.
A Dunával együtt apad a fejlett világhoz való felzárkózás esélye megannyi területen. A sportba öntött milliárdokat már szakemberek is több szakágban a fejlődés akadályának tekintik, mert ilyen körülmények között a dolog nem a teljesítményről, hanem kizárólag a pénzről szól. Görögország – Magyarország 1:0, Észtország – Magyarország 3:3, U21 Magyarország – Törökország 1:2, 150 néző előtt. Soroljam? Ugye nem hisszük el, hogy sportot, sportágakat fejlesztünk? Hazugságok hálójában élünk.
Mindeközben a komoly változásokon átment, újabban azonban mélyrepülésben vergődő veszprémi kézilabdacsapat is már 2Rule formaruhában feszít (a meccsruházat váltásra az élő szerződés miatt a szezon végéig várni kell). Sokan találgatják, honnan koppintotta a designer mindannyiunk madarának sportmezeken tündöklő vonalait. Legyünk elfogulatlanok. Szerintem sehonnan.
Egy magyar alkalmazott grafikustól joggal várunk el kreativitást. Az összefonódások okán a kérdés csak az, hogy a gondterhelt kormányfő homlokredői kezdenek-e egyre inkább hasonlítani az új nemzeti sporttermék logójához, vagy a turul motívum idomul lassacskán Orbán arcvonásaihoz.
Találgatások helyett azonban maradjunk a tényeknél. A Duna apad. Emiatt emelni kellett a készültségi szintet Paksnál. Jó volna, ha politikus uraink mielőbb észbe kapnának, s a morális készültségi szintet is emelni kezdenék, hogy kikeveredjünk végre a hazugságok hálójából.
