kedd, november 20, 2018
728x90 EU Imagery

Van, hogy a szavak kapitulálnak.

Néhány lépést megtesznek hátrafelé, s fejet hajtanak az előtt, amit megosztani képtelenek.

Valahogy így vagyok most Grúziával. Bejártam a világot keresztül-kasul. Viszonylag jól kiismerem, s otthonosan érzem magam egész Európában és Észak-Amerikában. Jártam Dél-Kelet Ázsiában, a Közel-Keleten, s Afrika északi részén. Ezeket a helyeket talán épp az idegenség tette komfortossá a számomra. Most viszont idecsöppentem ebbe a mesékkel és mítoszokkal telezsúfolt régióba, s a legőszintébben mondom, szinte azt sem tudom, hol vagyok.

Ebben a szovjet utódállamban annyira hihetetlen minden. Hasonlót legfeljebb, ha filmekben láthat az ember, bár utánanézni nem volt időm, hogy forgattak-e valaha ismert nemzetközi produkciót ezeken a tájakon. Pedig érdemes volna. A természeti környezet egyszerűen lélegzetelállító.

A települések a réginek s az újnak valami egészen sajátos keverékét adják. A Szovjetunió széthullása előtti idők technikai relikviái mellett jelen van a technikai civilizációt nélkülözni képes emberek világa éppúgy, mint a 21. század hol lenyűgöző, hol fennhéjázóan tolakodó, olykor giccses magamutogatása.

Az volt a benyomásom, mintha itt az emberek sokkal mélyebben élnék meg még ma is a vallásukat, mint a mi civilizációnkban. Az elveikhez, az értékrendjükhöz messze nem csak szavakban ragaszkodnak. Ehhez persze hozzájárulhat az a tény, hogy talán hosszabb időn keresztül és sokkal mélyebben elrejtve kellett magukban hordozniuk. Mára aztán a két világ, s az eltérő kultúrák és vallások békésen megférnek egymás mellett.

Mindemellett persze jelen van a turizmus és elég jól csinálják. Az idelátogató mindent megkap, amit a saját világában megszokott, s bárhova megy elvár. Komfortos szállodák, remek éttermek, a helyiek mellett a világkonyha ízeivel, abszolút multikulturális választékkal, legyen szó italról, kikapcsolódásról, vagy bármi másról.

Ennyi idő alatt persze nem lehet megismerni egy ilyen ezernyi titkot rejtő országot. Amit láthattam, az nyilván jó részt a kirakat. Most ennyi fért bele, de így is lenyűgözött. Jó volna hosszabb időre, s alaposan felkészülve visszatérni egyszer.

Hallom, otthon megkezdődtek az eljárások a hajléktalanokkal szemben, mintha bűn volna, ha valakinek nincsen otthona. Olvasva az otthoni dolgokat, kicsit torokszorító érzés ebből a mesevilágból hazamenni.

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all