Regős Róbert: Kultúrák metszéspontja
Van, hogy a szavak kapitulálnak.
Néhány lépést megtesznek hátrafelé, s fejet hajtanak az előtt, amit megosztani képtelenek.
Ebben a szovjet utódállamban annyira hihetetlen minden. Hasonlót legfeljebb, ha filmekben láthat az ember, bár utánanézni nem volt időm, hogy forgattak-e valaha ismert nemzetközi produkciót ezeken a tájakon. Pedig érdemes volna. A természeti környezet egyszerűen lélegzetelállító.
Az volt a benyomásom, mintha itt az emberek sokkal mélyebben élnék meg még ma is a vallásukat, mint a mi civilizációnkban. Az elveikhez, az értékrendjükhöz messze nem csak szavakban ragaszkodnak. Ehhez persze hozzájárulhat az a tény, hogy talán hosszabb időn keresztül és sokkal mélyebben elrejtve kellett magukban hordozniuk. Mára aztán a két világ, s az eltérő kultúrák és vallások békésen megférnek egymás mellett.
Ennyi idő alatt persze nem lehet megismerni egy ilyen ezernyi titkot rejtő országot. Amit láthattam, az nyilván jó részt a kirakat. Most ennyi fért bele, de így is lenyűgözött. Jó volna hosszabb időre, s alaposan felkészülve visszatérni egyszer.
Hallom, otthon megkezdődtek az eljárások a hajléktalanokkal szemben, mintha bűn volna, ha valakinek nincsen otthona. Olvasva az otthoni dolgokat, kicsit torokszorító érzés ebből a mesevilágból hazamenni.
Forrás: BloggerBob