Regős Róbert: Fábry besokallt
A magyar humornak megvannak a maga nagyágyúi. Vagy hát, a jó ég tudja, nagyágyúból lehet, hogy igazán csak egy volt – ő természetesen Hofi Géza. Jelentős alakok viszont kétség kívül vannak ma is. Fábry Sándort én feltétlenül ez utóbbiak közé sorolom. Teszem ezt annak ellenére, hogy egészen másképp gondolkodom a világról, mint ő, s ebből adódóan alig akad olyan megnyilatkozása, amivel egyet tudok érteni.
A hatalom két esetben tolerálja a humort. Egyrészt akkor, ha kellően biztos az erejében, másrészt meg akkor, ha van benne elég bölcsesség. Pontosan tudható ugyanis, hogy aki végignéz egy kabaréjelenetet, az tudja, egyedül akkor és ott van helye a dolognak. Közben lehet összekacsintani, lehet azt játszani, hogy igen, értem én is, amit te. Lehet azt gondolni, hogy végre valaki kimondta, amit én is gondolok. Mindeközben azonban a dolognak közel sincs akkora tétje, mintha ugyanezeket a mondatokat egy napilap címlapján olvasnánk, vagy a tömeg skandálná a parlament előtt. A hatalom, ha nem ostoba, engedi ezt a műfajt, sőt, számol vele. Tetszeleghet a megengedő erő szerepében, s a kultúra e perifériális terepeit akár tudatosan is afféle szelepként használhatja.
Ismerjük Fábry politikai értékrendjét. Annyit azért borítékolhatni lehetett, hogy ebbe az értékrendbe minden mégsem fér bele. Már tavaly ősszel egyértelművé tette, hogy a migránsozásra, sorosozásra épülő politikai diszkurzus nem az ő világa, az ezekkel a lózungokkal megszólítható választói tömeg pedig nem az ő politikai közege. A hírek vele kapcsolatban legújabban arról szólnak, a kormánypárti televízió három csatornáját (M1, Echo Tv, Hír Tv) fasiszta jellegűnek nevezte a műsorában a Duna Tv-n.
Szóval, úgy tűnik, Fábry Sándornak elege lett. Attól azonban aligha kell tartani, hogy a továbbiakban az ellenzék szekerét tolja. Az ő értékrendje ugyanis nem változott. Sokkal inkább változott azoké – ha volt nekik egyáltalán –, akik ennek az értékrendnek a képviseletét ígérték a választóiknak. Sokaknak ismerős ez a helyzet mindkét oldalon. A kérdés csak az, mikor jutnak el a populista demagógiával félrevezetett tömegek ugyaneddig a felismerésig.
Képek forrása: youtube.com / civilhetes.net
Forrás: BloggerBob