Regős Róbert: Volt egy egyetemünk

Lejárt a CEU által szabott határidő. Úgy tűnik, ez a hajó elment.

Félreértés ne essék, ez a december 1-i időpont nem ultimátum volt, hanem az intézmény felelős döntése. Aki egy kicsit is ismeri a felsőoktatást, tudja, hogy ekkortájt kell meghirdetni a következő tanévben indítandó szakokat. Márpedig egy tisztázatlan jogi helyzetben leendő hallgatókat hitegetni, hogy majd megkezdhetik a tanulmányaikat, felelőtlenség.

 

Ezeket a sorokat a hazámtól sok-sok ezer kilométerre írom. Ez egy olyan országban tartózkodom, amelyet az emberi tudás emelt fel az európai ésszel szinte felfoghatatlan nyomorból. Szegénységből van itt bőven most is, de elindultak, méghozzá előre, s ez jórészt a magas színvonalon, helyben képzett koponyáknak köszönhető. Ezzel szemben, ami jelenleg Magyarországon történik az alapfokútól a felsőoktatásig, az megítélésem szerint nemcsak szégyen, nemcsak bűn, nem is csak pusztán irracionális, de az egész ország kézenfekvő érdekei ellen van.

ceu
A CEU ügyére persze tömegek legyintenek. Érthető is talán, hiszen a megtévesztett, átvert, félrevezetett emberek sokasága aligha látja be, hogy ennek az egyetemnek az elvesztése tragédia. Nem is az ő dolguk ezt belátni, hanem azoké a politikusoké, akikre a saját sorsuk alakulását bízták. Nekik tudniuk kellene, hogy mit jelent, ha az országból kivonul a nemzetközileg legmagasabban jegyzett egyetem. Nem, nem fognak leállni holnap a villamosok. A pékségekben továbbra is lehet majd kenyeret kapni. És természetesen fogunk újabb és újabb stadionokat avatni a jövőben is. Csak épp szegényedik Magyarország már amúgy sem túl izmos szellemi erőtere.

A tudásalapú társadalmat szembe állítani a munkaalapú társadalommal végtelen nagy ostobaság. Ekkora nagy marhaságot talán még az értelmiség ellen gyűlöletet gerjesztő rendszerváltás előtti Magyarországon sem követtek el. A lebutított üzeneteken keresztül a bevándorlókkal, Sorossal és Brüsszellel és ezzel egyidejűleg egyre inkább a saját természetes és józan értékrendjével is szembefordított tömeg nem fog egyetlen könnyet sem ejteni a CEU-ért. Hol érdekli ezt a sokaságot, az egyetemi autonómia, a külföldi diákok jelenléte, s az, hogy jóhírünket vihetik a világba? Miért érdekelné őket, hogy a hazai egyetemeknek nemcsak a külföldiekkel, de az országon belüliekkel is versenyezni kell ahhoz, hogy fejlődjenek. Ebben a küzdelemben a CEU volt az egyik zászlóshajó. Aki bedől egy „Állítsuk meg Brüsszelt!” szlogennek, azt legfeljebb irritálni fogja a „Szabad ország, szabad egyetem” jelszava.

A helyzet elég reménytelen, sőt kilátástalan. A megállapodást szándékosan ellehetetlenítő kormánnyal szemben a CEU nyilván állni fogja a szavát, s áttelepíti Bécsbe a székhelyét. Mást aligha tehet és az a helyzet, hogy ott jó is lesz neki. Mert Ausztria belátja, hogy az a szellemi koncentráció, amelyet a CEU képvisel, jó az országnak és jó a fővárosának. Ezt belátni egyedül Magyarországnak nem sikerült.

Túl nagy veszteség talán a tanulni vágyókat sem éri. Majd az eddiginél is több magyar diák fog Bécsben tanulni. Jórészüknek persze, friss diplomával a zsebében eszébe sem jut hazajönni. A többi hazai egyetemen is megy majd tovább az élet. Igaz, az oktatók az előadásaikon kerülni fogják az olyan szavakat, mint kritikai gondolkodás, szabad akarat, multikulturalizmus, liberalizmus, gender. Minderről mélyen hallgatnak majd, nehogy egy felheccelt, túlbuzgó, a saját helyzetét már régóta nem értő, ostoba kékharisnya feldobja őket, csak mert szeretne megfelelni az értelem ellen folytatott hazai gyűlöletkampányból fakadó elvárásoknak.

Vesztesek igazából csak mi, az itthon maradók leszünk. Nagy, bús szemünkkel bámuljuk majd, hogy megy el mellettünk a világ. Ami történik, tipikus példája annak, amikor az oly sokat emlegetett nemzet érdekeit felülírja a valamiféle frusztrációból adódó gyűlölet. Volt egy egyetemünk. Olyan volt, mintha virág nőtt volna a szívében. Aztán egyszer piszkos, gatyás, bambák rontottak rá, s ő most káromkodva és fütyörészve áll odébb.

Képek forrása: eduline.hu / 24.hu

Forrás: BloggerBob