Regős Róbert: Volt egy egyetemünk
Lejárt a CEU által szabott határidő. Úgy tűnik, ez a hajó elment.
Félreértés ne essék, ez a december 1-i időpont nem ultimátum volt, hanem az intézmény felelős döntése. Aki egy kicsit is ismeri a felsőoktatást, tudja, hogy ekkortájt kell meghirdetni a következő tanévben indítandó szakokat. Márpedig egy tisztázatlan jogi helyzetben leendő hallgatókat hitegetni, hogy majd megkezdhetik a tanulmányaikat, felelőtlenség.
Ezeket a sorokat a hazámtól sok-sok ezer kilométerre írom. Ez egy olyan országban tartózkodom, amelyet az emberi tudás emelt fel az európai ésszel szinte felfoghatatlan nyomorból. Szegénységből van itt bőven most is, de elindultak, méghozzá előre, s ez jórészt a magas színvonalon, helyben képzett koponyáknak köszönhető. Ezzel szemben, ami jelenleg Magyarországon történik az alapfokútól a felsőoktatásig, az megítélésem szerint nemcsak szégyen, nemcsak bűn, nem is csak pusztán irracionális, de az egész ország kézenfekvő érdekei ellen van.
A tudásalapú társadalmat szembe állítani a munkaalapú társadalommal végtelen nagy ostobaság. Ekkora nagy marhaságot talán még az értelmiség ellen gyűlöletet gerjesztő rendszerváltás előtti Magyarországon sem követtek el. A lebutított üzeneteken keresztül a bevándorlókkal, Sorossal és Brüsszellel és ezzel egyidejűleg egyre inkább a saját természetes és józan értékrendjével is szembefordított tömeg nem fog egyetlen könnyet sem ejteni a CEU-ért. Hol érdekli ezt a sokaságot, az egyetemi autonómia, a külföldi diákok jelenléte, s az, hogy jóhírünket vihetik a világba? Miért érdekelné őket, hogy a hazai egyetemeknek nemcsak a külföldiekkel, de az országon belüliekkel is versenyezni kell ahhoz, hogy fejlődjenek. Ebben a küzdelemben a CEU volt az egyik zászlóshajó. Aki bedől egy „Állítsuk meg Brüsszelt!” szlogennek, azt legfeljebb irritálni fogja a „Szabad ország, szabad egyetem” jelszava.
A helyzet elég reménytelen, sőt kilátástalan. A megállapodást szándékosan ellehetetlenítő kormánnyal szemben a CEU nyilván állni fogja a szavát, s áttelepíti Bécsbe a székhelyét. Mást aligha tehet és az a helyzet, hogy ott jó is lesz neki. Mert Ausztria belátja, hogy az a szellemi koncentráció, amelyet a CEU képvisel, jó az országnak és jó a fővárosának. Ezt belátni egyedül Magyarországnak nem sikerült.
Vesztesek igazából csak mi, az itthon maradók leszünk. Nagy, bús szemünkkel bámuljuk majd, hogy megy el mellettünk a világ. Ami történik, tipikus példája annak, amikor az oly sokat emlegetett nemzet érdekeit felülírja a valamiféle frusztrációból adódó gyűlölet. Volt egy egyetemünk. Olyan volt, mintha virág nőtt volna a szívében. Aztán egyszer piszkos, gatyás, bambák rontottak rá, s ő most káromkodva és fütyörészve áll odébb.
Képek forrása: eduline.hu / 24.hu
Forrás: BloggerBob