csütörtök, január 17, 2019
728x90 EU Imagery

Sokan gondolják úgy, hogy a nagy országokkal nem árt jó kapcsolatot ápolni. Biztosan van ebben valami.

Hatalmas piac, politikai és katonai erő, meg hát persze a tekintély. Együtt fotózkodni az ilyen államok vezetőivel a laikus szemében könnyen azt a látszatot keltheti, mintha a nagymenők kedvét kereső politikus maga is valódi hatalmi tényező volna. Holott mindenki tudja, erről szó sincs. A politikában kizárólag a diplomáciai, a gazdasági és a katonai potenciál számít. Ha valaki ezek hiányában próbálja eljátszani a bennfentest, az rosszul ítéli meg a helyzetét.

orbanbrazil1
Közismert Orbán ciklusokon átnyúló hiábavaló és görcsös akarása, hogy úgy tekintsenek rá az USA-ból, mintha egyenrangú partnerként kezelnék. Nem fog menni. A CEU-ügy után még Trump elnöksége alatt sem. Még akkor sem, ha esetleg bejut a Fehérházba. Egy 105-ször nagyobb méretű ország optikáján keresztül, amelynek lakossága a miénk 32-szerese, GDP-je pedig a mi GDP-nk 140-szerese, tudomásul kell vennünk, hogy alig vagyunk észlelhetők. Feltűnést legfeljebb a demokrácia-deficittel, a sajtó- és szólásszabadság megnyirbálásával, egy egyetem száműzésével, szóval olyan dolgokkal kelthetünk, amire az USA, az aktuális politikai kurzustól függetlenül, érzékenyen reagál.

Az orbáni külpolitika barátinak tekintett nagy országaival hasonló a helyzet, eltekintve a demokrácia-deficittől, a sajtó- és szólásszabadság megnyirbálásától, vagy egy egyetem száműzésétől. Ezekben az országokban ugyanis mindez a kutyát sem érdekli. Egyszerűen már csak a nagyságrendek (terület/lakosság/GDP) miatt sem számíthatunk tényezőknek az ő szemükben. Oroszország (184/14/11), Kína (103/138/88), de még Törökország is (8,4/8/6) legfeljebb úgy tekint Magyarországra, mint egy olyan eszközre, amely aktuálisan és ideiglenes jelleggel egy konkrét cél elérésében hasznos lehet a számára.

Tudomásul kellene vennünk, hogy a nagyságrendekből adódóan a mi valódi partnereink, tehát azok, akikkel kapcsolatot építeni kölcsönös előnyökkel járhat, az olyan államok, mint mondjuk Csehország (0,84/1,08/1,5). Az a 2017-es, 1,5-szeres GDP mutató ugyanakkor meglehetősen fájdalmas jele annak, hogy nemzetközi csinnadratták, botrányok, izmoskodások nélkül a csehek szép csendesen elhúztak mellettünk.

orbanbrazil2
Ha van is problémájuk a bevándorlással, konszenzust keresve igyekeznek kezelni. Ha fel is merülne, hogy az ő civiljeiket is Soros uszítja az ottani kormány ellen, nem verik nagydobra, nem üzengetnek óriásplakátokon. Nem hallunk arról, hogy Andrej Babiš olyan helyzetet teremtene a médiában, amely miatt az országgyűlési képviselőknek be kellene menniük a királyi tévébe. Ha ilyen mégis előfordulna, aligha valószínűsíthető, hogy a biztonságiak kihajítanák őket onnan. Egyszerűen minden teatralitás nélkül teszik a dolgukat és fejlődnek. A hírük Európában, szemben a miénkkel, egyáltalán nem romlott.

Attól tartok, az új barát, Brazília (92/20/25) számára még annyire sem lehetünk fontosak, mint az imént felsorolt nagyoknak. Éppen ezért nehezen értelmezhető, mi a francot keresett Orbán Jair Bolsonaro beiktatásán. Nem, nem érdekel mivel utazott. Miért ne lehetne Magyarországnak egy, vagy akár két kormánygépe? Az persze érthetetlen, hogy miért nincs, ha egyszer van? Ahogy az is, miért van, ha egyszer nincs? De hát ez Magyarország. Miért nem lehet azt mondani, vettünk repülőt, méghozzá azzal a céllal, hogy a politikusokat a hivatalos utak során ezek szállítsák. Ha meg ez a legegyszerűbb adminisztratív megoldás, hát mondjuk ki, hogy a honvédség kötelékébe tartoznak? Senkit nem zavarna.

orbanbrazil3
Visszatérve Bolsonaro beiktatására, azért az c Nem a mi dolgunk annak megítélése, hogy az új brazil elnök diktátor-e, vagy sem? Ez amúgy sem ennyire leegyszerűsíthető kérdés (persze van, amikor igen). Orbán ezzel a demonstratív jelenléttel elég egyértelműen üzent részben az Uniónak, részben pedig a választóinak. Az előbbinek azt, hogy ő csak azért is csinálja tovább a maga különutas politikáját. Továbbra is tojik ő a konszenzuskeresésre, egy esetleges egységes külpolitikára. Provokatív módon, Magyarország valódi politikai érdekeivel mit sem törődve építi, fúrja, faragja a saját szobrát.

Ez az Unió-ellenesség, az a mindennel szembenállás, nevezzük így, ez a kuruckodás a másik irányba, a választói felé mutató üzenet lényege. Nekem egyre inkább az a benyomásom, hogy Orbánt egyetlen dolog érdekli. Nem hülye. Pontosan tudja, tudnia kell, hogy az ő attitűdjét az uniós nagypolitika kiveti magából. Orbán Brüsszelben soha nem fog érvényesülni. Sokkal inkább tekintik nevetségesnek, szánalmasnak, egy közös Európa felől nézve pedig tehetségtelennek. A választói viszont épp ilyen konfrontatívnak ismerték meg. Ezt imádják benne. És innen nincs visszaút. Tudja ezt jól. Ezért aztán mániákusan, vagy mániásan mond nemet mindenre, amire az Eu igent mondana, s mond igent mindenre, amitől az elzárkózna. Ezért volt ott Brazíliában. Kizárólag azért, mert az Eu egyetlen miniszterelnöke sem volt ott. Kizárólag azért, hogy a hívei/hívői lássák, ő csak azért is… Kizárólag azért, hogy a szembenállásával együtt tartsa a táborát. Mert őt kizárólag a saját hatalmi pozíciója érdekli.

orbanbrazil4

Azért azt szívesen végig nézném a háttérből, ahogy az újabban csak bajszosnak nevezett Aquamant, a vizek felkent védelmezőjét körbe vezeti a miniszterelnök az új dolgozószobájában, majd kimennek a teraszra. Ott meghatott tekintetük végig siklana a szelíd hullámokat fodrozó Dunán, egészen a Margit-szigetig. Aztán, amikor e cseppet sem indokolatlan révületből föleszmélnének, Áder – talán Weisz Fanni jeltolmácsolásával kísérve – megszólalna: Te Viktor! Mi a faszért kellett neked elmenned Brazíliába? Mire Orbán visszakérdezne: Miért kérdezed ezt, János? A köztársasági elnök üveges tekintettel mélázna pár percet, miközben Weisz Fanni kezei ernyedten csüggenének a két oldalán. Végül megszólalna: Erről a Bolsonaroról azt beszélik, ki akarja vágatni a Föld tüdejét. Engedné elpusztítani az esőerdőket. A felcsúti győző erre nem késlekedne a válasszal: Aztán azt ki nem szarja le, János? Végül visszaindulnának az épületbe, hogy az időközben feltálalt reggelit elfogyasszák. Azt már hallani nem, csak Weisz Fanni mozdulataiból lehetne kiolvasni, ahogy a bajszos elgondolkodva még megjegyzi: Csak rajtunk múlik, hogy mire mondunk nemet és mire mondunk igent.

Rajtunk múlik. Legyen így! Én szombaton kint leszek!

Képek forrása: atv.hu / index.hu / 24.hu / Orbán Viktor - Facebook

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all