Regős Róbert: Semjén és a svédek
Nem tudom, ismeri-e Semjén Zsolt Clint Eastwood ikonikus filmjét, a Halálhágót.
Ebben az Oscar- és Golden Globe-díjas rendező egy megzabolázhatatlannak tetsző szakasz kiképzőtisztjét, Tom Highway őrmestert alakítja.
A film fordulópontját képező jelenetben a katonák pimaszul fordulnak szembe vele, mert végre újra maguk között tudhatják a Svéd becenévre keresztelt izomkolosszust, Johansont. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy bárki kitalálja, Highway oly könnyedén vitte földre a monstrumot, hogy azt maga Chuck Norris se csinálhatta volna jobban. Persze, csak ha nem ő volna Chuck Norris.
De ne kalandozzunk el. Semjén Zsolt Highway őrmester attrakcióján felbuzdulva, magát Clint Eastwood, míg a törékeny svéd minisztert, a nagydarab Johanson szerepébe képzelhette. Aztán komoly férfiúi, mi több, államférfiúi bátorságról tanúságot téve nekirontott Annika Strandhällnak. Abban a közegben, amelyben Semjén mozog, aligha megszokott a vélemények kendőzetlen kimondása. Márpedig Strandhäll kendőzetlenül mondta ki, amit gondol. A miniszterelnök-helyettes számára nyilván világosak a szóban forgó teológiai utalások. A kendőzetlen igazságot kevesen viselik jól. Ő sem. Persze, fáj, ha egy svéd politikus Orbán családvédelmi akciótervéről a ’30-as évekre asszociál. Az, ha valaki nyíltan kimondja, hogy egy ilyen elképzelés a nők társadalmi szerepét nagyjából a szülésre korlátozza. És most lehet álszent módon mosolyogni, s megkérdezni, hogy ó, hát létezik-e ennél szebb hivatás?
Szóval, félek, nem kellett volna beleszállnia Strandhällba. Értelme bizonyosan nem volt. Hihetjük azt, hogy bármilyen behemóttal megküzdünk. Csak hát nem minden svéd győzhető le olyan könnyedén, mint Johanson. Közben a kép Európában rólunk, magyarokról, egyre karakteresebb. Ám ez a karakter egyre faragatlanabbnak, ostobábbnak, anakronisztikusabbnak mutat bennünket. Nem Semjént, nem Kövért, nem Orbánt, hanem bennünket, magyarokat. S ha ezzel a képpel azonosítanak bennünket, tessék mondani, hova szaladjunk? Kinek panaszoljuk el, hogy mi nem ilyenek vagyunk? Hogy nem mindannyian vagyunk ilyenek?
Értem én, hogy mi nem félünk senkitől, meg harc, meg védelem, meg ez veszélyes, meg akcióterv. De nem volna végre jobb ellenségek helyett partnereket keresni a világban?
Képek forrása: twitter.com / blikk.hu / index.hu
Forrás: BloggerBob