Regős Róbert: Marad a szégyen

Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, nem mindig értem a hatalmi játszmákat.

Azt sem tudom, lehet-e Orbánnak valamilyen mesterterve az Európai Néppárttal (EPP) való konfrontációval kapcsolatban, vagy csak spontán sodródik az eseményekkel. Megjegyzem, alig hiszem, hogy ez utóbbi volna az igazság. A miniszterelnök cselekedeteinek hátterében többnyire pontos mérlegelés húzódik meg, s az esetek nagy részében jól kalkulál.

Előfordul persze, hogy ő is elszámolja magát, akár fontos kérdésekben is. Elég felidézni a 2006-os Gyurcsány-Orbán vitát, az ugyanebben az évben elszenvedett országgyűlési választási vereséget, vagy a 2014-es demonstrációkat az internetadó bevezetése ellen. Tény azonban, hogy Orbán lépéseire nem jellemző az átgondolatlanság.

szegyen1
Most azonban, a híreket figyelve zavarba jön az ember. Sokan próbálják fejben végig pörgetni a lehetséges forgatókönyveket. Nekem úgy tűnik, a szakértők is gondban vannak, amikor a vezér céljairól, vagy arról faggatják őket, miképp jöhet ki jól a mostani konfliktusból. És ez itt a lényeg. Miképp jöhet ki jól Ő ebből a helyzetből? Nem az ország, nem a Fidesz, hanem Orbán Viktor. A nemzetközi politikai porondon Orbán húzásai mintha egyre inkább a személyes ambícióit szolgálnák.

A helyzete itthon eddig szinte ideálisnak volt mondható. Hosszú évek alatt olyan hatalomgyakorlási mechanizmusokat dolgozott ki, amelyek jószerivel szükségtelenné teszik, hogy komolyabb gesztusokat tegyen. Az időről-időre elkerülhetetlenül bekövetkező népszerűség csökkenések messze-messze a tűréshatáron belül maradnak. Megtehet bármit. Az Orbán-vallás hívei rendelkeznek azzal a kritikus tömeggel, amely bármikor elegendő egy választás megnyeréséhez.

szegyen2
Ennek két meghatározó oka közismert. Egyrészt a miniszterelnök és környezete kiválóan ért ahhoz, hogy félelmet generáljon, s ellenségképet gyártson. Másrészt belföldön továbbra sem látszik reális alternatíva a Fidesz politikájára. Ilyen helyzetben a vezető személyét már-már messianisztikus ragyogás veszi körül. A tömegek annál jobban ragaszkodnak hozzá, minél több külső támadás éri. Márpedig ilyen támadásból újabban kap eleget.

A politológusok egy része arra számít, hogy Orbán végül visszatáncol, s a Fidesz győzelemként fogja kommunikálni, hogy lám, mégsem volt igazuk a kritikusoknak, az EPP gyengének bizonyult a vezér eltávolításához. Csakhogy – szemben a hazai viszonyokkal – az európai politika nem Orbán játszótere. Itthon elhitetheti magával egy ostoba plakáttal, hogy bosszút állt Junckeren, aki számos alkalommal hülyét csinált belőle a nyilvánosság előtt, s ez komoly frusztrációt eredményezhet. Brüsszelben más a helyzet. Tulajdonképpen olyan helyzetbe hozták, hogy az EPP-n belül maradás érdekében nincs jó lépése. Kutya kemény feltételeket szabtak neki: 1. azonnal hagyjon fel a Brüsszel elleni kampánnyal (ezt sumákolással talán még képes megoldani), 2. kérjen bocsánatot az EPP-n belüli tagpártoktól (borítékolható, hogy ezt soha nem fogja megtenni), 3. a CEU maradhasson Budapesten.

Ha a Fideszt kizárják az EPP-ből, akkor nyilván másik pártcsaládhoz lesz kénytelen csatlakozni, vagy kezdeményezője lehet egy új csoportosulásnak. Mindezt nyilván csakis az EPP-től jobbra lehet elképzelni. Ebből a szempontból pedig már korántsem mindegy, miképp szerepel az EP választásokon a jelenlegi pártcsalád. Ha jól, az mindenképpen gyengíteni fogja Orbánt. Ha gyengén, s mellette a baloldal is gyengén szerepel, akkor Orbán prófétai szerepben tündökölhet.

szegyen
A miniszterelnök jövője szempontjából nézve lehet tehát valós tétje a kizárás körüli cirkusznak. Meggyőződésem azonban, hogy Magyarország csak veszíthet Orbán személyes küzdelmén. Ez nem a mi harcunk. Az ő harca. Mégis bennünket ítélnek meg miatta. A Fidesz egy olyan párt, amely fütyül a keresztény értékekre. Mielőtt rám rontanának e megjegyzésem miatt, engedtessék meg nekem, hogy vallást nem gyakorló emberként, ha a pápa és Orbán álláspontja eltér egymástól a migráció kérdésében, Ferenc pápa véleményét tekintsem a hiteles keresztény megközelítésnek. Azt gondolom, ehhez még a pápa tévedhetetlenségének elvére sem kell hivatkoznom. És ugyanígy engedtessék meg nekem, hogy a demokratikus alapelvek magyarországi érvényesüléséért aggódó európai politikusokkal értsek egyet, ha személyesen is tapasztalom a demokrácia térvesztését Magyarországon.

Engem rohadtul nem érdekel, hogy miképp jön ki Orbán ebből a szituációból. De bánt és sért, hogy naponta kiosztanak bennünket a keresztény értékek és a demokrácia elveinek lábbal tiprása miatt. Bánt, ha egy pártot, amely Magyarországot képviseli, 9 tagállam 12 pártja akar kivetni saját pártcsaládja tagjai közül. Orbán mennybe mehet, vagy eltűnhet a politikai süllyesztőben. Nem számít. Nekünk azonban marad a szégyen.

Képek forrása: alamy.com / kormány.hu / frontoldal.wordpress.com

Forrás: BloggerBob