Regős Róbert: A sivatag igazsága
Ahol most járok, minden tiszta és egyértelmű. Nem, nem maga az ország, az itt is bonyolult, rendkívül összetett, feszültségekkel terhelt. A hely az. Még csak nem is az építmény, amely méreteivel egyszerre nyűgöz le és borzaszt el. Arról mind a mai napig vitatkoznak. Sok kérdésre adott választ és megoldást, de okozott rengeteg kárt is.
Az, hogy meg kellett építeni, nem volt igazán kérdés. Egyáltalán, 45 ℃ mellett nem nagyon vannak kérdések. Tízezrek dolgoztak rajta, állítólag napi 19 órában. Évezredes templomokat, sírhelyeket telepítettek át a műemlék mentő akciók során. Négyezren vesztek oda az építkezés alatt, a családok azonban büszkék voltak, ha valaki közülük munkásként részese lehetett az emberi ésszel alig felfogható csoda megteremtésének.
Én a legjobb tudásom szerint, amióta gondolkodó lénynek tudhatom magam, törekedtem a jóra. Azt hittem, szerencsésnek mondhatom magam, hisz lehetőségem volt adni. Számomra sokáig nem volt jobb érzés annál, hogy segíteni tudok másokon. Mára azonban mintha megfordult volna a világ. Az eszemmel tudom, minden dolognak van színe és fonákja. De az miért van, hogy mára mintha csak fonák volna?
A világról sok féle képpen gondolkodunk. Van, hogy leírjuk, közzétesszük. Soha nem azért, hogy azt jelezzük, csakis így, vagy úgy lehet értelmezni a dolgokat. Leginkább azért, hogy beszéljük meg, gondolkodjuk át együtt, ami körülöttünk történik. De ez nem megy. Már ez se megy. Magyarországon, ha másképp gondolkodsz, mint az ideológiailag felvértezett véleményalkotók, akkor azonnal megpróbálnak eltaposni, fizetett bérencnek neveznek, bértollnoknak. Kígyót, békát kiáltanak rád, megaláznak minden lehetséges módon, s próbálnak ellehetetleníteni a közéletben, az üzleti ügyeidben, a becsületedben. Akik pedig mögötted állnak, nem tesznek, talán nem is tehetnek semmit.
A legszörnyűbb azonban, amikor a közvetlen környezeted fordul veled szembe, méghozzá meglehetős érzéketlenül. Amikor azok, akik között felnőttél, akik alapvetően befolyásolták, hogy olyanná váltál, amilyen vagy, szóval ők sem értik, mit miért teszel? Az a szerepvállalás, amit a legjobb tudásod szerint a legátfogóbb értelemben vett közösség érdekében, teszem azt a gondolkodás szabadságáért végzel, az ő szemükben felesleges, s a másra is fordítható energiák felemésztése. Az, amit te korrekt eljárásnak tartasz, szerintük megengedhetetlen elviselése, hogy kihasználjanak. S aztán amikor időről időre a sors őket látszik igazolni, mert persze előfordul ilyen is, s te érzelmeidben a padlóra kerülsz, ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanának, hátat fordítanak neked.
Kerülnék minden pátoszt és szentimentalizmust, mégis, elkerülhetetlenül kívánkoznak ide Babits sorai:
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.
Képek forrása: meteoline.hu / gittegylet.hu / accessmasterstour.com
Forrás: BloggerBob