Vagy egy hétig nem hallottam róla. Munka és barátság egyszerre fűz össze bennünket, így többnyire ritkán telik el nap anélkül, hogy legalább telefonon ne beszélnénk.
Most meg ez a szokatlan csend. Keresni kezdtem. Sokadszorra vette csak fel. A hangja fátyolos volt, mintha valahonnan nagyon távolról jutottak volna el hozzám a szavai. Kicsit erőltetett tréfálkozással arról beszélt, hogy a magyar egészségügy ölelő karjaiba vetette magát, akár egy népszerű rockzenész, amikor a közönség sorai közé ugrik. Persze tartott tőle, hogy félreugranak előle, ő meg majd jól pofára esik. Jobbnak látta ezért először kitapogatni, mi van, ha az államihoz fordul. Kedves volt mindenki – mondta –, valahogy még talán segítőkész is. Tulajdonképpen kedvesen, némi együttérzéssel vegyes várakozással közölték vele azt is, hogy erre az évre – március vége felé járunk – már nem tudnak időpontot adni a szükséges vizsgálatokhoz. Nem ők tehetnek róla.
Maradt hát a fizetős szolgáltatás. Azzal se jár semmi luxus, cserébe viszont jó sokba kerül. Az orvosok azonban, ha fizet, legalább időben látják, amit látni kell. A beteg megnyugszik, vagy még nyugtalanabb lesz, s kezdheti törni a fejét, kihez forduljon, ha műtétre kerül sor, s az vajon mibe fog kerülni.

Így működik az egészségügy az országban, amely folyamatosan jobban teljesít. Ott, ahol a politikai elit számára Magyarország az első. Ahol a prevenció szerves része a tízparancsolat. Beszélgetés közben egy percre az a földön fekvő hajléktalan jut eszembe, aki mellett pár hete szenvtelenül mentek el az emberek. Vajon ő milyen ellátást kapna, ha nem csupán a kihűlés fenyegette volna? A mentő kiérkezéséig egy vállára terített, a kocsiból előrángatott takaró is képes volt „orvosolni” a baját. De mi várt volna rá, ha nem az alkohol és a hideg teríti le a földre a járda mellett futó sövény tövében? Ha sokkal nagyobb a baj, mert a mellkasa szorít, a karja meg zsibbad.
A valóban elesetteknek nincs telefonszámuk miniszterekhez. Nekik mobiljuk sincs. Talán már reményük sem. Ők némán zuhannak át azon a védőhálón, amit ez a jobban teljesítő ország és a politikusai fontak jókora lyukakkal. A politikusok, akiknek Magyarország az első.
Jó volt hallani a hangját. Jó érzés tudni, hogy az eredményeket már otthon várja, remélve, hogy műtéti beavatkozásra nem lesz szükség. Búcsúzóul még elmondta, hogy a kórházi koszt után milyen jólesik az forró ököruszályleves illata. Engem azonban már egyre az bosszant, hogy arról a múltkori hajléktalan férfiról azóta nem tudok semmit. És nem a pokróc hiányzik.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bizottsága már több alkalommal a magyar állam ellen hozott ítéletet hasonló ügyekben. Emberi jogok. Még emlékszem, mennyit hallottam ezt a kifejezést gyerekkoromban. Akkor a szüleim korosztálya küzdött azért, hogy ezek a jogok Magyarországon is érvényre jussanak. Ma ez az új rendszer ugyanúgy tesz az emberi jogokra, mint a harminc évvel korábbi. Akkor a demokratikus nyugattól reméltünk segítséget. Baromira nem értettem, miért nem jött. Ma a tranzitzónában rekedtek várják a támogatást nyugatról az új magyar állammal szemben.
A vezér mindeközben Brüsszellel izmoskodik. Várólisták ide, korrupció oda, az MTA szivatása emide, az oktatás lezüllesztése amoda, egyetlen dolog igazán fontos neki. Megállítani Brüsszelt. Nekifeszül újra, meg újra. A sikerként kommunikált néppárti felfüggesztés után is. Húzd meg, ereszd meg. Mániákus, már-már beteges kötélhúzás. A teljesítmény elismeréséről, Magyarország nemzetközi respektjéről pontos képet rajzol az a video, amelyet március 22-én tett közzé a 24.hu. Ezen az látszik, ahogy Emmanuel Macron francia államfő, miután a legnagyobb szívélyességgel üdvözöl több európai vezetőt, Orbán Viktor mögött úgy lép tovább, mintha ott se volna. Az egykori rendszerváltó mintaország lassan eltűnik Európa térképéről.

Magyarország beteg. A karja zsibbad, a mellkasán nyomást érez. Itt azonban nincsenek várólisták. A diagnózis felállításához képalkotó eljárások sem szükségesek. A kérdés az, van-e remény a felépülésére? Egy bizonyos. A szómágia ehhez már mindkét oldalról kevés. Tettek kellenek.
Képek forrása: webbeteg.hu / 444.hu /
Forrás: BloggerBob
Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!