Regős Róbert: Je ne suis pas Viktor
Vannak dolgok, melyekből nem lehet viccet csinálni.
A legegyértelműbb példa erre talán a Charlie Hebdo című szatirikus hetilap négy évvel ezelőtti története. A lapot ért terrortámadást követően a „Je suis Charlie” szállóige az együttérzés és az erőszak elleni kiállás szimbólumává vált. A történet ugyanakkor azóta is megosztja a közvéleményt abban a tekintetben, lehet-e viccet csinálni mások érzékenységét sértő, leginkább hitbéli dolgokból. Az iszlám vallásnak 2015-ös adatok szerint 1,8 milliárd követője van. Talán mégsem Mohamed követőinek hatalmas száma, hanem sokkal egyszerűbb módon a jóízlés mondatja velem, hogy a prófétából cseppet sem szerencsés dolog tréfát űzni.
Napok óta áll a bál egy szlovén lap borítóján megjelent Orbán-karikatúra miatt. Még március végén tette közzé a Mladina című hetilap azt a rajzot, amelyen a mi Viktorunk bizony kart lendít, s szlovén szélsőjobbos vezetők dörgölőznek hozzá. Hallatlan. Van is felháborodás miatta. Mintha nem volna teljesen nyilvánvaló, hogy jellemzően nem liberálisok, nem demokraták, nem keresztények, hanem a jobboldal pereméről érkező pártok és politikusok lelkendeznek a miniszterelnök civilizált körökben egyre szalonképtelenebbnek tetsző politikája miatt.
Egy korábbi bejegyzésemhez kapcsolódó utánérzéssel most is megjegyzem: persze, hogy sértő, sértő az egész országra nézve, ha hülyét csinálnak a miniszterelnökből. Csak sajnos az igazság az, hogy nem ők teszik. Igazából az sért minket, magyarokat – szándékosan használom Orbán retorikai fordulatát –, ha Magyarország miniszterelnöke sajnos okkal hozható egy lapra ilyen alakokkal.
Hogy mennyire lehet komolyan venni egy ilyen lépést, azt jól jelzi a lap reakciója is. Változtatott a karikatúrán. Az új megjelenésen Orbán lendülő kezében már olajág látható, bal füle mögött virág. A háttér pedig ezúttal már nem a magyar nemzeti lobogó, hanem egy szivárványos zászló. A dörgölőző szélsőjobbos figurák nem változtak. Az új címlap értelmezését bárki maga is elvégezheti.
Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszony az említett diplomáciai jegyzékben nemcsak Orbán iránti lojalitásának adott hangot, hanem – ha nem lettek volna eddig is tökéletesen tisztában vele – sikerrel tájékoztatta a világot a magyar kormány médiapolitikájáról, a média függetlenségéről vallott elképzeléseiről is. Ezt ugyanis aligha jellemzi jobban bármi, mint a jegyzék következő mondata, melyben a szlovén külügyminisztériumot kéri, „tegyen lépéseket a Mladina és más lapok újságíróival szemben, elkerülendő a hasonló helyzetek kialakulását”.
S még annyit, hogy Orbánt ugyan hívők serege veszi körül, magát talán mégsem képzeli prófétának. Bár néha ezen is érdemes volna elgondolkodni. A kormányzati indulatok számomra teljesen indokolatlannak tűnnek, így az együttérzésemre se nagyon számíthat senki a karikatúrák miatt. Szóval je suis Mladina et je ne suis pas Viktor.
Képek forrása: mladina.si / hollywoodreporter.com
Forrás: BloggerBob