Regős Róbert: Je ne suis pas Viktor

Vannak dolgok, melyekből nem lehet viccet csinálni.

A legegyértelműbb példa erre talán a Charlie Hebdo című szatirikus hetilap négy évvel ezelőtti története. A lapot ért terrortámadást követően a „Je suis Charlie” szállóige az együttérzés és az erőszak elleni kiállás szimbólumává vált. A történet ugyanakkor azóta is megosztja a közvéleményt abban a tekintetben, lehet-e viccet csinálni mások érzékenységét sértő, leginkább hitbéli dolgokból. Az iszlám vallásnak 2015-ös adatok szerint 1,8 milliárd követője van. Talán mégsem Mohamed követőinek hatalmas száma, hanem sokkal egyszerűbb módon a jóízlés mondatja velem, hogy a prófétából cseppet sem szerencsés dolog tréfát űzni.

mladina1
Más a helyzet a politikával és a politikusokkal. A bűvös „közszereplő” státusz miatt jóval többet kénytelenek elviselni a nyilvánosság előtt, mint azok, akiket normális körülmények között komoly személyiségi jogok védenek. Rögtön hozzá is tehetjük persze, mi, civilek is kénytelenek vagyunk épp eleget elviselni tőlük.

Napok óta áll a bál egy szlovén lap borítóján megjelent Orbán-karikatúra miatt. Még március végén tette közzé a Mladina című hetilap azt a rajzot, amelyen a mi Viktorunk bizony kart lendít, s szlovén szélsőjobbos vezetők dörgölőznek hozzá. Hallatlan. Van is felháborodás miatta. Mintha nem volna teljesen nyilvánvaló, hogy jellemzően nem liberálisok, nem demokraták, nem keresztények, hanem a jobboldal pereméről érkező pártok és politikusok lelkendeznek a miniszterelnök civilizált körökben egyre szalonképtelenebbnek tetsző politikája miatt.

Egy korábbi bejegyzésemhez kapcsolódó utánérzéssel most is megjegyzem: persze, hogy sértő, sértő az egész országra nézve, ha hülyét csinálnak a miniszterelnökből. Csak sajnos az igazság az, hogy nem ők teszik. Igazából az sért minket, magyarokat – szándékosan használom Orbán retorikai fordulatát –, ha Magyarország miniszterelnöke sajnos okkal hozható egy lapra ilyen alakokkal.

charlie
De most nem is ez itt a lényeg, hanem az elemi felháborodás, amit a Mladina címlapja hivatalos hazai körökben kiváltott. A ljubljanai magyar nagykövet nem érte be egy elegáns olvasói levéllel. Nem. Egyenesen – és egészen szokatlan, mondhatni megdöbbentő módon – egy diplomáciai jegyzéket is átadott a szlovén külügyminiszternek. Újabb aránytévesztés. A magyar diplomácia megint elefántot játszik a porcelánboltban. Sokadszor. Mintha nem volna világos, mi mire való. Diplomáciai jegyzék egy lap borítója miatt. Újfent hülyét csináltunk magunkból.

Hogy mennyire lehet komolyan venni egy ilyen lépést, azt jól jelzi a lap reakciója is. Változtatott a karikatúrán. Az új megjelenésen Orbán lendülő kezében már olajág látható, bal füle mögött virág. A háttér pedig ezúttal már nem a magyar nemzeti lobogó, hanem egy szivárványos zászló. A dörgölőző szélsőjobbos figurák nem változtak. Az új címlap értelmezését bárki maga is elvégezheti.

Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszony az említett diplomáciai jegyzékben nemcsak Orbán iránti lojalitásának adott hangot, hanem – ha nem lettek volna eddig is tökéletesen tisztában vele – sikerrel tájékoztatta a világot a magyar kormány médiapolitikájáról, a média függetlenségéről vallott elképzeléseiről is. Ezt ugyanis aligha jellemzi jobban bármi, mint a jegyzék következő mondata, melyben a szlovén külügyminisztériumot kéri, „tegyen lépéseket a Mladina és más lapok újságíróival szemben, elkerülendő a hasonló helyzetek kialakulását”.

mladina2
Tegyen lépéseket! Meglepődnék, ha a Mladinát komoly atrocitások érnék a szlovén kormány részéről. A karikaturista szellemes, s persze ironikus válaszával ezúttal inkább nem is foglalkozom. A nagykövet asszony jegyzékének hatékonyságát pedig világosan jelzi, hogy egy olyan hírt, amely magától talán át se lépte volna a határt, de három nap elteltével tutira nem beszélt volna róla a kutya se, sikerült hosszabb időre, s a lehető legszélesebb körben tematizálnia. Ehhez csak gratulálni lehet.

S még annyit, hogy Orbánt ugyan hívők serege veszi körül, magát talán mégsem képzeli prófétának. Bár néha ezen is érdemes volna elgondolkodni. A kormányzati indulatok számomra teljesen indokolatlannak tűnnek, így az együttérzésemre se nagyon számíthat senki a karikatúrák miatt. Szóval je suis Mladina et je ne suis pas Viktor.

Képek forrása: mladina.si / hollywoodreporter.com 

Forrás: BloggerBob