Bayer legújabb ámokfutásáról akartam írni. Arról, hogy szerinte a pápa „kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon” ismételgeti.

Arról, hogy a szavai szerint Ferenc migráns, ahogy Argentínában szinte mindenki az. Arról, hogy Őszentsége megszólalásai nem isteni kinyilatkoztatások, hanem hülye, ostoba politikai vélemények. Meg arról is, hogy az ötös számú tagsági könyv birtokosa szerint aligha lehet véletlen, hogy ezúttal más kontinens adja az egyházfőt. S végül arról a sommás kinyilatkoztatásáról, amely szerint Ferenc pápa egy „derék liberális, genderben hívő marha”.

És igen, talán még arról is, hogy a magyar katolikus egyház – eddig a pillanatig legalábbis – hallgat. Nem háborodik fel, nem határolódik el. Kussol és lapít. A Magyar Kurír, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia portálja az egyetlen, amely egyáltalán szóba hozta az esetet. A Megvédeni Ferenc pápát? című írást Kuzmányi István igazgató-főszerkesztő jegyzi, s példás önfegyelemmel és bölcsességgel igyekszik a helyére tenni a dolgokat. Megjegyzem, ezzel a cikkel vélhetően ő maga is bekerült Bayer besorolásában a „derék liberális, genderben hívő marha” kategoriájába.

A Balkan Insight Twitter-oldalán azonban megjelent egy hír. A belgrádi Magyar Nagykövetséget jelző táblára valaki(k) horogkereszteket rajzoltak azzal a kísérő szöveggel, hogy „tünés a szögesdrót mögé!” Ahogy nekünk, úgy nekik is megvannak a maguk gyűlölet keltő ostobái. Ettől még nem fog gyűlölni bennünket valamennyi szerb, nem fognak minden magyart fasisztának tartani, s talán a magyar kisebbségre sem fognak gyanakvóbban tekinteni.

Félreértés ne essék, bárkinek joga van hülyének lenni. Ezeket a táblákat már letisztították, eljárást is kezdeményeztek ismeretlen tettes ellen, szóval lesznek, lehetnek következményei annak, ha valaki gyűlöletet kelt, vagy megbélyegez közösségeket, esetünkben a magyart.

Hogy rosszulesik-e ilyen feliratokat olvasni? Persze, hogy rosszul esik. Hogy kelt-e félelmeket? Egy barátom gyereke a jövő hónapban készül Belgrádba az osztályával a hangzatos nevű Határtalanul Program keretében. Megkérdezte tőlem, szerintem kell-e aggódnia. Nem – mondtam neki –, bolondok mindenütt vannak, de ettől még nem félhetünk. És így is gondolom. Jól emlékszem, amikor reggelente némi szorongással jártuk körbe az éjszakára a parkolóban hagyott kocsit Szlovákiában, Romániában, hogy nem esett-e valami baja, amíg mi aludtunk. Volt némi félsz akkor is bennünk, de utaztunk.

A kérdés ma inkább az, mit lehet tenni azokkal, akik mesterségesen tartják fenn, vagy épp gerjesztik azokat a feszültségeket, amelyek elültetik bennünk a gyanakvás magvait személyekkel, csoportokkal, nemzetekkel, vallásokkal szemben? És mit lehet tenni akkor, ha a félelemkeltés az egyik kiemelt elemévé válik a legmagasabb szinten kiagyalt politikai stratégiának? Mit lehet kezdeni azzal a cinizmussal, amely kiröhögi a jogot, s kéjes élvezettel gyűjti ötforintos érmékben a büntetését?

Bayer éppen úgy a populizmus hullámain lovagol, mint a hazai celeb kultúra nagyjai. Intellektuálisan semmivel nem képvisel magasabb színvonalat, mint bármely valóságshow szereplői. Zsigeri ösztönöket mozgat meg, csak ő nem a kukkolás, a káromkodás, a szexualitás, az egyszerűen értelmezhető történetek iránti ösztönöket, hanem az orgoványozás, a Blankázás, a Ferenc pápázás irántiakat. Kielégíthetetlen vágy lobog benne, hogy beszéljenek róla. Hogy ő lehessen az a szelep, amelyen keresztül létező és mesterségesen létrehozott feszültségek távozhatnak. A lényeg, hogy akár így, akár úgy, csak beszéljenek róla.

Ismerős képlet. Kényszerneurózisnak nem merem nevezni, mivel nem vagyok szakember. Azt viszont pontosan érzékelem, mekkora károkat okoz ennek az országnak az ő tevékenysége. Kérdezzenek meg bármely ép érzelmű embert Orgoványról. Arról a harminchat emberről, legyenek zsidók, vagy nem zsidók. Arról, hogy „sajnos nem sikerült mindet nyakig beásni az orgoványi erdőben.” Kérdezzenek meg bárkit, akinek Nagy Blanka korú lánya van. Kérdezzenek csak meg bármely, a hitét hitelesen megélő jobboldali szavazót Bayer pápát érintő legutóbbi szavairól. Senki nem fog igazat adni neki.

De többet mondok. Ő maga sem így gondolkodik. Egyszerűen másképp nem képes magán tartani a figyelmet. Számára nem az az érdekes, amit ír, hanem az, hogy figyeljenek rá. Mert egy szerencsétlen kisember. Valahogy kimaradt a buliból. Ő fel akar nőni az ötös számú tagkönyvéhez. Ez még el is nézhető neki. Csakhogy közben mi magunk is rámegyünk a dologra. Az emberek lassan elhiszik, hogy valami olyasmit mond ki, ami megvan bennük, csak még nem tudnak róla. Elhiszik, hogy ők utálják a baloldaliakat, mert Bayer azt mondja.

Utálják a liberálisokat, mert Bayer azt mondja. Utálják Sorost, mert Bayer azt mondja. Utálják a zsidókat és cigányokat, mert ezt is bele lehet olvasni Bayer soraiba. Utálják a politikai porondra lépő gimnazistát, mert Bayer azt mondja. És „derék liberális, genderben hívő” marhának tartják a pápát, mert Bayer azt mondja. Mint az óvodában. Simple Simon says.

Közben pedig szép lassan lekerülünk Európa térképéről. Lassan egyedül mi hisszük el, hogy a nemzetközi erőtérben tényleg politikai és gazdasági tényezők lehetünk. Hogy az orbáni értelemben vett nemzetállamoknak lehet elegendő ereje a felszínen maradáshoz. Elhisszük, hogy mindenki a vesztünket akarja. Elhisszük, hogy a liberalizmus és a demokrácia, meg a politikai korrektség ideje lejárt.
Aztán egyszer csak horogkeresztek jelennek meg a belgrádi Magyar Nagykövetség bejáratánál.

Képek forrása: magyarkurir.hu / 24.hu 

Forrás: BloggerBob