Regős Róbert: Sokkoló Szijjártó
Én annyira, de annyira igyekszem megérteni Szijjártó Pétert.
Keresem benne, amit pozitívnak tarthatok. Fiatal. Ez kétségtelen erény. Ideje lenne, ha a magyar politikai elit átadná helyét egy fiatalabb generációnak. Csak hát ugye fiatalság bolondság, s ez ugye esetünkben komoly megfontolás tárgya kell, hogy legyen. Már több alkalommal írtam arról, hogy a diplomáciához érettség kell, s ez az érettség bizony egyelőre hiányzik belőle. Gyakran viselkedik úgy, hogy egy másik szófordulat is az eszünkbe ötlik róla: elefánt a porcelán boltban.
Szijjártó jobban bírja az angolt, mint a nagyvezér. Orbán ugyan képes folyékonyan tolni Shakespeare nyelvén, de ez inkább tűnik a nyelvvel szembeni abúzusnak. Nagyjából ugyanúgy működik, mint amikor szeretett magyar nyelvünkön zúdít olyan magabiztos, ámde tökéletesen értelmetlen szóáradatot a hallgatóira, hogy azok magukban keresik a hibát, amiért nem értenek a szavaiból semmit, s ezért elfelejtenek reagálni, holott tényleg nincs ott semmi értelem. Szijjártó angolja ennél cizelláltabb, ami kétségtelen fejlődőképességet jelez.
Ezzel függ össze, hogy Szijjártó lojalista. Végtelenül az. El nem tudom képzelni, hogy késhegyre menő vitákat folytatna a főnökkel. Majd bolond lenne. Megannyi példa jelzi neki a kockázatot. Hogy csak a nagyobb neveket említsük, ott van Pokorni Zoltán, Navracsics Tibor, s talán Lázár János is e körbe tartozik. Az előbbi két politikusnak határozott értékrendje van, amelyhez máig ragaszkodnak. Egy ideig ez az értékrend összeegyeztethető volt a Fidesz politikájával. Aztán a párt egyre inkább távolodni kezdett a saját, ne feledjük, eredetileg a klasszikus liberalizmusban gyökerező gondolkodásmódjától, s e metamorfózis eredményeképp a jelen állapotban semmi nem áll tőle távolabb, mint a szabadelvűség. A Fidesz változott tehát, nem az említett urak.
Ugyanakkor mindhárom figura meghatározó szerepre tett szert a párton belül, népszerűségre a választók körében, ráadásul rendelkeznek olyan intellektuális képességekkel, amelyeknek köszönhetően kiválóan tudnak érvelni. Felveszik tehát a versenyt a végtelenül lebutított, kizárólag a retorikára építő beszédmóddal. Ez azért elég idegesítő lehet. Az ilyen figurák despoták rémálmaiban szoktak felbukkanni. S ha nincs is meg bennük a szándék arra, hogy a vezér helyébe lépjenek, egyszerűbb a perifériára szorítani őket. Nem lemészárolni. Csak odavetni nekik valami koncot, hátha elrágcsálnak rajta, s nem támadnak vissza zsigerileg.
Keresem Szijjártóban ezt a karizmát, ezt az intellektualizmust, ezt az elvhűséget, de nem találom. Az ő alattvalói szerepvállalása, ahogy a legtöbb miniszteré, tökéletesen megfelel Orbán hatalomgyakorlási mechanizmusának. Van persze, aki ezt is magasabb szinten műveli, bár Semjén Zsolt üres mosolya már inkább a kínos kategóriájába tartozik.
A mi lánglelkű miniszterünk szerint ugyanis sokkoló támadás érte Magyarországot a migráció kérdésében egy emberi jogokkal foglalkozó biztos részéről. Amióta hírét vettem a dolognak, őszintén szólva nincs egy nyugodt percem. Most mi lesz velünk? – mormolom magamban egyre kimerültebben, hiszen az álom sem jön a szememre. Hogy juthattunk idáig? Valami elmebeteg eljárás alá akarja vonni Magyarországot az Ahmed H. elleni bírósági ítélet miatt.
Sokkoló támadás. Micsoda mérhetetlen erejű fenyegetés feszül ebben a kifejezésben? Valami olyasmi jut eszembe, hogy mit érezhettek Dobóék, amikor megpillantották a vár alatt felvonuló irgalmatlan török sereget. Vagy mit érezhettek azok a turisták, akik ellen a tenger intézett cunami formájában sokkoló támadást 2004-ben Phuket szigeténél. De említhetném 2001. szeptember 11-ét is. Ezek tényleg sokkoló események. Na, de egy ENSZ-eljárás? Sokkoló támadás? Ne már! S akkor Szijjártó nyilatkozatának valóságtartalmát, vagy azt, hogy Ahmed H. mennyiben tekinthető a józan ész keretei között terroristának, még nem is vizsgáltuk.
Képek forrása: 444.hu / internetfigyelo.wordpress.com / origo.hu / MTI foto
Forrás: BloggerBob