Regős Róbert: Pápai Joci és a diaszpóra
Szombaton Pápai Joci nélkül megy majd le az Eurovíziós Dalfesztivál döntője Tel-Avivban. Biztos volt már ilyen, mármint, hogy magyar produkció nélkül maradtunk a zárónapra, bár én nem emlékszem hasonlóra. Mégis, ismeretlenül is arra bíztatom a mi Jocinkat, ne keseredjen el. Ha a döntőig Izraelben marad, használja ki az időt. Baromi jó helyek vannak Tel-Avivban.
E látszólagos kudarctól ő nem lesz se népszerűbb, se népszerűtlenebb. Se tehetségesebb, se tehetségtelenebb. Se szebb, se csúnyább. A kiesés nem hoz se több sikert, se több bukást. Mert az Eurovíziós Dalfesztiválon elért helyezés piszkosul nem számít sehol. Ha nagyon őszinte akarok lenni, ez a látszólagos, minden realitástól elrugaszkodott műmosoly verseny úgy marhaság, ahogy van. Nagyjából annyi hatása lehet egy zenész, vagy zenekar karrierjére, mint a népességgyarapodáshoz nélkülözhetetlen nemzeti szexuális vágy fokozására Kásler Miklósnak és Novák Katalinnak együtt.
A legszívesebben most egyenként leírnám a véleményemet a műsorvezetőkről, a dalokról, az előadókról, a díszletről, a látványvilágról, a műsor dramaturgiájáról. Ekkora erőfeszítést azonban nem érdemel a dolog, s nem is ezért hoztam szóba az egészet. Az mondjuk nem tudom, kinek vert gyökeret az agyában, hogy Joci egymaga elviszi a show-t a színpadon a minimalista, mezítlábas szerkójában. Igen, lehet azt gondolni, hogy a nagy csinnadratták között épp az ilyen egyszerűséggel lehet kitűnni. Azzal, ha valaki nem száll be a fényűzés, a pompa, a barokkos hatásvadászat tébolyult versenyébe. Csakhogy aki ezt gondolja, félreérti a dalfesztivált. Ez ugyanis – megítélésem szerint – éppen erről szól. Az üresség, a szellemi igénytelenség fékeveszett tombolásáról.
Ami miatt mégis szóba hoztam Joci kiesését, az egészen más természetű dolog. A szabályok szerint az eredményt részben egy szakmai zsűri véleménye határozza meg. Ők az elődöntők, illetve a döntő előtti napon értékelnek. Minden résztvevő országból öten! Aztán a televíziós közvetítések alkalmával szavaz a közönség. Bárkire szavazhatnak a saját versenyzőjüket kivéve. A fesztivál magyar nyelvű honlapja szerint az elődöntők részletes pontszámát majd csak a döntő után lehet megtudni.
Ami engem gondolkodóba ejtett, az épp ez a szavazási mechanizmus. Ez az, ami az első elődöntő óta motoszkál a fejemben. A közönség szavazatai nyilván nemzeteket érintő szimpátiákból is táplálkoznak. Persze, hallanak dalokat, az előadók azonban minden esetben egy-egy országot is képviselnek. Az országokról és a bennük élő emberekről azonban mindig gondolunk valamit, részben tudatosan, részben tudattalanul. Ezeknek az előítéleteknek a hatása alól rendkívül nehéz, ha egyenesen nem lehetetlen kibújni.
Nem igazán tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy az a kép, amely újabban kialakulóban van Magyarországról, befolyásolhatja akár egy zenei produkció merőben szubjektív megítélését is. Ahhoz, hogy az Unió minden részéből áradjanak a szavazatok Joci dalára, bizony mindenek előtt szeretni kellene bennünket, magyarokat. Félek, az a kép, amely korábban kialakult rólunk, manapság erősen elrongyolódóban van.
Pedig másrészről, ha jól belegondolok, igen komoly esélyeink lehetnének a nem magyarországi telefonról leadott szavazatok gyűjtésében. Nem néztem utána, de alig hiszem, hogy sok olyan ország volna Európában, amelynek nyelvét többen beszélnék anyanyelvként a határain túl, mint Magyarország. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk a történéseknek, meglehetősen elkeserítőnek tűnhet, ha Pápai Joci dalára kevés szavazat érkezett azokról a magyar lakta területekről, amelyek polgárai újabban széleskörű jogokra tettek szert az anyaországban.
Azt, hogy a bevándorlásellenes hazájukból kivándorolni kénytelen tömegek nem az Eurovíziós Dalfesztivál előtt ülnek, s így értelem szerűen nem szavaznak, megértem. Ugyanígy megértem azt is, hogy a letelepedésisi kötvény-business révén állampolgársághoz jutott tízezrek magyar identitása még épp csak formálódóban van. Mégis szomorú, hogy egy ilyen hatalmas nemzeti potenciál semmibe veszett, s a mi Jocinknak be kell érnie azzal, hogy az Eurovízió legszexibb pasijának választották. Bár valljuk be, ez sem utolsó dolog, ennél mégis többet érdemelt.
Képek forrása: MTI / izraelinfo.com / nlcafe.hu
Forrás: BloggerBob