Regős Róbert: Kövér és a normális homoszexuálisok
A jó hír az, hogy a házelnök képes a fejlődésre. Próbálkozásai voltak már korábban is, jórészt a külsőségek terén. Gondolom, sokan emlékeznek még arra, amikor 2010-ben – eleget téve egy négy évvel korábbi fogadalmának – levágatta vállig érő, hogy is mondjam csak, kifogástalannak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető loboncát. Volt ebben valami lelkes törekvés az újra, a másra, jóra, miegymásra. Jót is tett neki.
Ez a szőrzet engem leginkább annak az Aczél Györgynek a bajszára emlékeztet, aki még 1986-ban személyesen írta alá Kövérnek az MSZMP KB Politikatudományi Intézetébe szóló állandó munkatársi belépőjét. Szigorúságról árulkodik ez az aláírás, hiszen hétvégi belépésre nem jogosította fel a fiatal titánt. A korabeli kultúra megmondóemberének sövény szerűen alakított sörtéi mögött azonban, kommunizmus ide, szocializmus oda, azért csak-csak megbújt némi szellem. A hasonlóság a két szőrcsomó között különösen úgy drámai, ha azt drMáriás Aczél György Dubuffet műtermében című remekműve alapján ítéljük meg.
De hagyjuk el a külsőségeket. Ezek amúgy is pusztán szubjektív megítélés tárgyát képezhetik. Nekem nem jön be, de tökéletesen világos, hogy más egészen eltérő módon gondolkodhat a babgulyásból felemelkedő bajszos ajkakról. Foglalkoztunk már Németh Szilárd nagyböjti étkezési szokásaival. Nyilván nem véletlen, hogy ő esélyt sem ad a sűrű pacalos zsiradék szájkörnyéki megtelepedésének. Hogy is venné az ki magát?
Maradjunk inkább a megújulásra való törekvés legfrissebb tüneténél. Kövér ellazult kicsit az övéi közt egy zuglói fórumon. Bosszankodva töprengett el aztán azon, hogy némely országban eltüntetik a nemeket a nyelvben. Ez bizony hallatlan. Azért csendben jegyezzük meg, hogy a mi rajongásig szeretett anyanyelvünkben, mely ebben a tekintetben ezek szerint messze megelőzi a korát, nyomát sem találjuk a másutt újabban kifogásolt, ezért felszámolásra ítélt megkülönböztetésnek. A következtetéseket mindenki vonja le maga.
Igyekszem nem kiforgatni e házelnöki bölcselmet. Azt gondolom, egy ilyen kijelentést aligha lehet másképp értékelni, mint a tolerancia határozott megnyilvánulásaként. „Egy normális homoszexuális.” Ez már döfi. Korábban ilyet aligha hallhattunk volna tőle. Egy homoszexuális is lehet normális. Elismerésre méltó álláspont egy erősen homofób közegben. Ehhez képest az, hogy egy ilyen, úgymond normális homoszexuálisnak nem feltétlenül kellene egyenrangúnak tartania magát, az egészen másodlagos.
Lám mennyi múlik egyetlen jelzőn. Normális homoszexuális. Ezt így kimondani, egymás mellett a két szót, kétség kívül elismerésre méltó teljesítmény. Csak gratulálni lehet hozzá. Reménykedjünk, hogy nem nyelvbotlás volt csupán. Vagy ami még rosszabb volna, nem Soros György áll egy ilyen megnyilatkozás hátterében. Istenem, mit meg nem adnék, ha láthatnám, mi lett volna ezekből a lelkes, liberális emberekből, Áderből, Orbánból, Kövérből, ha annak idején hagyják őket kicsit közelebb húzódni a húsosfazékhoz, s személyes ambícióik kiélése érdekében nem kellett volna vállalhatatlanul közel húzódniuk a szélsőjobbhoz.
Képek forrása: drmarias.hu / 444.hu / hir6.hu
Forrás: BloggerBob