Regős Róbert: Ausztria nem Magyarország

A történteket lehetne interpretálni úgy is, hogy lám-lám, Lázár megmondta, baj van a szomszédban. Fantasztikus előrelátásról tett tanúbizonyságot a hódmezővásárhelyi látó, hiszen elég volt egy pillantást vetnie a Favoriten negyedre, s az ő gyakorlott szeme azonnal kiszúrta, hogy az ott tapasztaltakból csak baj lehet. Az a mérhetetlen mennyiségű szemét és kosz, az az emberekben félelmet keltő bűnözési hullám, amely utólag ugyan hamis vélekedésnek, félrevezetésnek, hazugságnak bizonyult, de mégis csak bevésődött idegenekre érzékeny itthoni idegrendszerünkbe, s egyáltalán, azok a keresztény kultúránkat fenyegető fejkendős és shemaghos hordák nem maradhatnak következmények nélkül.

És lám, itt van, bekövetkezett a káosz, amely mára a legmagasabb szintű politikai körökben is hullámokat vet. A konzervatív keresztény kultúra védelmére felesküdött osztrák alkancellárt annyira behálózták ezek az alantas, Közép-Európától a legteljesebb mértékben idegen hatások, hogy akaratlanul is elveszítette a számára eladdig sziklaszilárd erkölcsi tartást biztosító zsinórmértékét és valami egészen különös, Magyarországon azért ismert, sőt, az osztrák politikus által is magyar példaként emlegetett útra lépett. Le akarta nyúlni a médiát, cserébe pedig állami beruházásokat ígért.

ausztria1
Azonban a fékek és egyensúlyok rendszerét Ausztriában kibillenteni egyelőre nehéz. Ahhoz olyan alkotmánymódosításokra volna szükség, amelyekre szintén Magyarország lehet a példa, ám a sógorok az illiberális demokrácia építésében még messze nem tartanak ott, ahol mi. Náluk még működnek azok az erők, amelyek az európai értelembe vett demokráciát képesek működtetni, amelyek viszont nálunk mára oly fájdalmasan és szinte ellenállás nélkül porladtak semmivé.

Mondom, értelmezhetnénk akár így is a történetet. Engem azonban maguknál az eseményeknél ezúttal jobban érdekelnek a következmények. Hülye politikusok a világon mindenütt előfordulnak. Az ostobaságuk többnyire a pátjuknak fáj a legjobban, hiszen amit kemény munkával évek alatt felépítettek, az egyetlen pillanat alatt dőlhet romba. Igen, Heinz-Christian Strache tényleg túl lazára vette a figurát 2017-ben Ibizán. Az ő pozíciójában közvetlenül kapcsolatba lépni orosz oligarchákkal, s azoknak kívánságlistát benyújtani, méghozzá úgy, hogy a médialenyúlásban nálunk is közkedvelt Heinrich Pecinát emlegeti közben, nyilvánvaló ostobaság, ha ívott előtte, ha nem. Hiába, Ausztria nem Magyarország.

strache orban
Itthon aligha képzelhető el hasonló szituáció. Egyrészt azért, mert mint tudjuk, Orbán üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Másrészt, ha kiderülne, hogy mondjuk Semjén miniszterelnök-helyettes azt kéri egy svéd gazdától, terelne már elé egy tucat házi rénszarvast, amit aztán ő jól levadászhat, s helikopterrel elszállíttathat, ugyanakkor cserébe lehetőséget kínál egy állami rénszarvas agancs feldolgozó építésében való részvételre, aztán ez kiderül, nos, nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen helyzetben akár Semjén, akár Orbán lemondana és előrehozott választásokat ígérne.

Márpedig az osztrák alkancellár lemondott. Pártja, az itthon leginkább Jörg Haiderről ismert Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ezzel jó nehéz helyzetbe került, mivel Strache 2005 óta az FPÖ elnöki posztját is betölti. Márpedig Ausztriában még egy szélsőjobbos párt elnökének se nézik el, ha korrupcióba keveredik. Így aztán Orbán nagy rajongója kénytelen volt mind az alkancellári, mind a pártelnöki tisztségéről lemondani.

Ám Ausztriában, ha egy kormány egyik minisztere ilyeneket művel, akkor annak a miniszterelnöke aligha tehet mást, minthogy feloszlatja a kormányt, s megteremti új választások lebonyolításának a lehetőségét. Ezt tette Sebastian Kurz, az Osztrák Néppárt (ÖVP) miniszterelnöke. Tette ezt annak ellenére, hogy Strachenek semmi köze az ÖVP-hez. A koalíció afféle kényszerházasság volt, s igen, Kurz ezzel megszabadulhat a kínos koalíciós partnertől, ám az új választásokkal rendkívül nagy kockázatot is vállal maga, s a pártja is.

kurz orban
A már hosszabb ideje mániás fázisban lévő Origo szerint persze az események hátterében a bevándorláspárti politikai erőket kell keresni. Márpedig aki keres, az többnyire talál is. Ha pedig esetleg mégsem, akkor meg kisegítik a kényszerképzetek. Esetünkben ez a fantáziaszülemény maga az osztrák miniszterelnök, Sebastian Kurz. Az Origo szerint leginkább az ő szemét csípte az ugyancsak FPÖ-s belügyminiszter, Herbert Kickl közismert bevándorlásellenessége.

A story nagyjából ennyi. Orbán két haverja is megy a levesbe, s velük együtt talán a Fidesz potenciális partnere, az FPÖ is jelentősen veszíthet politikai súlyából. Számunkra a szomorú tanúság az, hogy Ausztria ezúttal is példát mutatott arra, hogy egy normálisan működő demokráciában a hatalommal való visszaélés, a korrupció és hasonlók soha nem maradnak következmények nélkül. Magyarország azonban továbbra is következmények nélküli ország.

Képek forrása: nemzeti.net / 888.hu / hvg.hu / index.hu

Forrás: BloggerBob