Regős Róbert: EP-választások – minden, ami nem narancs
Ott hagytuk el legutóbb, hogy az EP-választások eredményének talán nagyobb a belpolitikai súlya, mint a külpolitikai.
Utóbbit Orbánék már évekkel ezelőtt rendesen elszúrták. Régi dicsőségünk odalett, s a visszaszerzésének reménye bizony a jövő távoli homályába vész. Igazi előrelépés a voksolástól se volt várható.
Itthon viszont, ha radikális fordulatra nem is, de jobb eredményre számítottam. Az 51,15 % persze elég gyenge teljesítmény a Fiatal Illiberális Demokratáktól. Hogy miért nem építették még be az illiberális jelzőt a nevüket adó mozaikszóba, nem tudom. Talán maguk is szégyellik, mert bizony szégyentelen. Az eredménynek ez a része akár még jobb időket is jelezhetne, ha emellett volna legalább néhány megye és megyei jogú város, ahol az ellenzék kerül többségbe. De nincs. Narancs amerre a szem ellát.
A Momentum 9,92 %-a az előzetes várakozásokat mindenképp felülmúló, remek teljesítmény. Ez tűnik a rendszerváltás óta az első alkalomnak, amikor kézzelfoghatóvá vált, hogy kialakult egy olyan masszív, fiatal választói réteg, amely rettenetesen unja a megcsontosodott klasszikus pártok impotenciáját, s az úgynevezett politikai elit körében is generációváltást követel. Biztos vagyok benne, hogy oda kell figyelni rájuk, mert egy 15 % feletti eredmény már akár az őszi választásokat követően is komoly tényezővé teheti a képviselőiket. Főleg akkor, ha képesek átmenteni a nyitottságukat egy Fidesszel szembeni együttműködésre.
Csak egyetlen mondat a Mi Hazánkról. Nemcsak róluk, de a Fiatal Illiberális Demokratákról is mindennél többet elárulnak Budaházy György május eleji szavai: „… a Mi Hazánk … kvázi a Fidesz forgatókönyve szerint működik és jött létre és funkcionál.” Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Remélem meghallják azok is, akik lelkesen az illiberalizmusra, és a honfitársaik százezreinek kivándorlását előidéző politikára szavaztak.
Mindeközben persze dübörög a kormánypárt perverz médiájában a propaganda gépezet. Szijjártóból izlandi gejzírként törnek elő az újabb és újabb ostobaságok. Már 2018-ban kijelentette, hogy Magyarország európai autóipari nagyhatalommá vált. Aztán ez év februárjában visszavett kicsit, s azt közölte, hogy akkumlátor-nagyhatalom leszünk. Úgy tűnik, azóta sem sikerült senkinek figyelmeztetnie, hogy ne beszéljen ekkora marhaságokat. Az igazmondó juhászként egyelőre számon nem tartott M1 Híradó felirata szerint továbbra is autóipari nagyhatalmi álmokat dédelget.
Nem tudom, akad-e ember a Földön, aki röhögőgörcs nélkül képes elviselni egy ilyen mondatot. Ő azonban képes volt ennél is nagyobb sületlenséget is mondani. Mintha a nagy autógyártók jövő koncepciójukat vele, s azzal az olcsó munkaerővel együtt igyekeznének átgondolni, amelynek köszönhetően egyáltalán még összeszerelő üzemeket működtetnek Magyarországon. A mi áldott tehetségű miniszterünk ihletett állapotában kijelentette: nem támogatnak olyan elgondolásokat, amelyek a környezetvédelemre hivatkozva korlátoznák az autóipar versenyképességét. Kétlem, hogy ezt előzetesen egyeztette a multinacionális vállalatok főnökeivel.
Képek forrása: mandiner.hu / index.hu / tag24.de / varosikurir.hu
Forrás: BloggerBob