csütörtök, augusztus 22, 2019
728x90 EU Imagery

Jobbra-zár-jobbra-zár, balra-zár-balra zár. Mi az? Aki magyar, tudnia kell.

Ez bizony a csárdás alaplépése. Azt nem feltételezem, hogy Orbán Viktor sikeresen ugraná meg azt az akadályt, amelyet egy Magyarszentbenedeki pontozó állítana elé, de mára talán a vénes is problémát jelentene a számára. Nemcsak a testsúly, meg labdarúgásban megkopott térdízületek, sokkal inkább a lépések bonyolultsága, összetettsége okozna neki problémát.

Félő ugyanakkor, hogy már az olyan, viszonylag egyszerű képletek sem mennek neki tökéletesen, mint az említett jobbra-zár-jobbra-zár, balra-zár-balra. Legalábbis amit az elmúlt hónapokban művel, az mélyen gondolkodóba ejt. A mindenki által elismert politikai stratéga a belpolitikában halálos pontossággal képes megszólítani a szavazótáborában rejtekező atavisztikus ösztönöket. Képes a klientúrája felemelkedését szolgáló cselekvési programokat levezényelni. Képes a hatalmát minden külső és belső konkurenciával szemben a politika történetében is ritkaság számba menő időre konzerválni.

Ezzel szemben, ahogy átlép nemcsak egy határt, de azzal együtt egy intellektuális színvonalat is, azonnal elbizonytalanodik. Az itthon működő hatalomtechnikai eszközök az EU-ban egyszerűen nem alkalmasak semmire. Populizmus van az Unióban is. De nem olyan szintű, amely képes volna Orbán mögé hívők tömegét állítani. Magyarországon zsebre vághatja a médiát. Ahhoz, hogy uniós szinten birtokolja, még Mészáros összes pénze is kevés. A Nemzeti Összefogás Rendszere értelemszerűen csak a nemzeten belül képes szavazókat tömöríteni a Fidesz oldalán. A magyar labdarúgásba öntött százmilliárdok csak a magyar csapatok szurkolótáborához képesek politikai üzeneteket eljuttatni. Az oktatásnak a kritikai szemléletmódot csírájában elfojtó lezüllesztése és uniformizálása csak a határainkon belül tud fidesz szavazórobotokat kinevelni. Abban a nemzetközi közegben, amelytől a felzárkózásunkat segítő euro milliárdokat kaptuk eddig – ki tudja, jó részük hova vándorolt –, nos, ott ezek a megoldások csődöt mondanak.

Orbán mára olyan politikai elszigeteltségbe, egyfajta vákuumhelyzetbe sodorta magát és ezzel együtt Magyarországot, ami nemcsak őt teszi nevetségessé, de kilátástalan helyzetet teremtett az egész ország számára is. Bokszzsákká vált, akit ma már tényleg mindenki üt. Sorozza az is, akit politikai ellenfelének, vagy inkább, az ő fogalomrendszerét használva, ellenségének tekint. De megkapja a magáét azoktól is, akiktől harcában támogatást remélt. Ennek az okai közismertek. Íme, egy kis összefoglaló ezekből. Tartok tőle, minden magyarnak, aki látja ezeket a felvételeket, szégyenkeznie kell, vagy kellene.

Ez a bizonytalanság napjainkban tetőzni látszik. Úgy tűnik, Orbán kezdi végleg kiírni magát a külpolitikából. Harsoghat itthon a propaganda, mehet a húzd meg, ereszd meg az EPP-vel, a mindannyiunkat képviselő Orbán egyre csak szerencsétlenkedik. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a Manfred Weber-szindróma. Előbb támogatja, aztán alkalmatlannak tartja az Európai Bizottság élére, majd miután pattanásig feszül a viszonyuk, a Fidesz támogatja a frakció élén. Az, hogy mint valami szamárpadba ültetett hülyegyereket még ideig-óráig megtűrik maguk között, kizárólag annak köszönhető, hogy eltávolításával az EP-választást követő új felállás kialakulásáig nem akarnak mást erősíteni. Meg hát, ha teljesen őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, a politikai impotencia azért jelen van a Lajtától nyugatra is.

Ennek köszönhető, hogy komoly (szélső)jobboldali tömb híján a Fidesz már akár baloldali, sőt liberális erőkkel is hajlandó együttműködni, csak kéretik komolyan venni a pártot, a miniszterelnököt, meg azt a 13 képviselőt, akik jelen pillanatban semmiféle érdekérvényesítő képességgel nem rendelkeznek. Orbán csetlik-botlik, mintha e sajátos csárdása közben hol jobbra, hol balra lépve taposna rá a lábakra. Hidvéghi Balázs is belekezdhet egy botos táncba azzal, hogy Weber nincs tisztában a saját frakciója működési szabályaival. Meglehet, a tagság felfüggesztése nem zárja ki, hogy a Fidesz is adhasson alelnököt a frakcióban, de ha nem szavazzák meg, hát nem lesz magyar alelnök.

origo2
Közben múltba tunkolt ifjúságunk, ahelyett hogy az új közösségekhez való kapcsolódásban rejlő előnyöket élvezné, a nemzeti összetartozás dalát énekli. Önmagában ezzel persze nem is volna semmi baj, hisz szép dolog az összetartozás, de csak akkor, ha nem jelent másoktól való elzárkózást. Igaz, némileg álszent dolog összetartozásról dalolni ott, ahol ilyen-olyan kisebbségeket ugrasztanak össze egymással, ahol egész társadalmi tömböket ítélnek leszakadásra, ahol belerúgnak abba, aki másképp gondolkodik. De azt mondom én is, tartozzunk össze. Csak Orbán ostoba csárdása, ne zárjon el bennünk másoktól.

Képek forrása: origo.hu

 
Forrás: BloggerBob
 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all