hétfő, szeptember 23, 2019
728x90 EU Imagery

Nem tudom, az aktuális hazai hőhullámnak lehet-e köze a kormány ötletrohamaihoz. Egy kiegyensúlyozott politikai stratégia mentén normális körülmények között ennyi marhaságnak ilyen rövid idő alatt nem szabadna bekövetkeznie. Ezért is gondolom, hogy valami külső erőt kell keresni a baromság-faktor ennyire intenzív emelkedésének hátterében. A hőhullám, mint külső ok még mindig jobb magyarázó elv, mintha azt kellene elfogadnunk, hogy mindez belülről falad, s egy átgondolt terv része. Igazán nagy bajban akkor volnánk.

iskola
A közoktatásról többnyire azt hisszük, hogy az valami lightos terület, ahol nincs helye éles konfrontációnak, durva, vagy épp közönséges megnyilvánulásoknak, egyáltalán, a politikát onnan távol kell tartani. Ki tudja, talán a gyermekeinket féltjük. Ha zűr van az oktatásban, az rosszul hathat a fejlődésükre, jövőjükre, vagy tudom is én. Emlékszik valaki az elmúlt ötven évből egyetlen olyan karakterisztikus pedagógus demonstrációra, vagy egyáltalán, a közoktatás mint közügy mellett való széles körű kiállásra, amely eredményt ért el? Pedig hasonlóan nagy tétje legfeljebb az egészségügynek lehet. Így viszont következmények nélkül lehet ütni-vágni mindkettőt.

Talán valóban a gyerekek közös féltése lehet az oka annak, hogy az oktatáspolitika gyakorlatilag bármit nagyobb balhé nélkül lenyomhatnak a tanárok, a szülők és a gyerekek torkán. Tényleg mindent. A múltba révült, életszerűtlen és totálisan anakronisztikus Nemzeti Alaptantervtől kezdve, az elképesztően infantilis, kivitelezhetetlen, ésszerűtlen, s mivel időkeretet vesz el más területektől, kifejezetten káros mindennapos testnevelésen át, az élvezhetetlen, sószegény menzai étkeztetésen keresztül, egészen a kölyköknek a nemzetközi munkaerő-piacon való jövőbeli boldogulását a nullához közeli szintre züllesztő egyentankönyvekig. S akkor még az elfuserált pedagógus életpályamodellt, illetve annak kivitelezését szóba se hozzam. Az eredmény, vagyis a magyar tanulók kompetencia teszteken való mélyrepülése közismert.

pohar viz
Nyilván visszhangtalan marad a legfrissebb agymenés is. Szóba is csak azért hozom, mert olyan ötletről van szó, amely pontosan illeszkedik egy, a Fidesz politikáját megjeleníteni képes átfogó képhez. Az ötlet a közoktatási intézmények vezetőinek kinevezését érinti. Furcsa mód egy-egy ilyen aktus régóta a politikai csatározások középpontjában áll. Korábban az önkormányzati testületeké volt a tulajdonukban lévő intézmény vezetőjének kinevezési joga. Aztán, amikor a fiatal demokraták az egész intézményrendszert einstandolták, akkor ez a jog a miniszterre szállt, aki átruházta azt az államtitkárára. Súlyosbító körülménynek még megkaptuk, hogy az államtitkárnak végül indokolnia sem kellett egy-egy jelölt elutasítását. Majd fog ő magyarázkodni… Felesleges. Az a gyengeség jele.

Véleményezni viszont eddig legalább lehetett a pályázatokat, méghozzá széles körben. Állásfoglalási joga volt a tantestületnek, az óvoda-, illetve iskolaszéknek, a diákönkormányzatnak, speciális helyzetben lévő intézmények esetén pedig egyéb testületeknek is. A tervek szerint ennek lesz most vége. Semjén Zsolt ugyanis a héten beterjesztette a Nemzeti (miért is ne?) Köznevelési Törvény legújabb módosítására tett javaslatát. A javaslatot előadóként az egészséges életmód hazai apostola és ikonját, Kásler miniszter úr jegyzi. A kinevezéseket érintő módosításokat elég egyetlen, magából a tervezetből vett mondattal összefoglalnunk: „… az intézményvezetői megbízáshoz kapcsolódó véleményezési jogok törlésére kerül sor.” (Lásd az előterjesztés 42. o. 2. bekezdését) Akit a részletek is érdekelnek, az index.hu-n tovább csemegézhet.

kuss2
Világos, ugye? Tartsd a pofád, majd mi megmondjuk, ki lesz a főnök. Hogy is volna ez másképp egy illiberális demokráciában? Egyáltalán, ki gondolja itt, hogy lehet véleménye? Mondjuk az igaz, így legalább nincsenek illúzióink. Eddig is tojtak rá, de legalább ügyeltek a látszatra. Most már ez sincs. Tiszta vizet öntöttek végre a pohárba. A törvény erejével mondják ki, hogy annak az intézménynek a vezetőjéről, amelyre gyermekeink boldogulását bízzuk, nem lehet véleményünk. Azaz legyünk pontosak: véleménye lehet ugyan tanárnak, szülőnek, diáknak, de az őket egy fikarcnyit sem érdekli. Nagyjából ennyi szerepet szánnak minden egyes nemzeti konzultációnak is.

Képek forrása: eduline.hu / elobolygonk.hu / eltero.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all