Regős Róbert: Mi, sokszínű magyarok
Olvasom az origo.hu-n, hogy a magyarok nevetnek a hatalmasat bukott Manfred Weberen. Már megint ez a "Mi, magyarok". Ez a vegyük csak egy kalap alá a nemzetet. Bár rájönnék végre, miért jó, ha azt a látszatot keltjük, mintha mi, magyarok, egy homogén tömb volnánk, akár a trappista sajt. Hogy minden kérdésben egységesen gondolkodunk. Hogy még az érzelmeink is egyszínűek, vagy hát jó esetben piros-fehér-zöldek. Hogy egyformán vélekedünk a fociról, a családról, a bevándorlókról, Trianonról, a holokausztról, a Pride-ról, a művészetekről, a tudományról, s tudom is én, még mi mindenről. Mintha mindnyájan Michelangelo keze alól kikerült, egyforma széklábak volnánk. Ez a látszat ráadásul azt is jelenti, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint azok, akik így gondolkodnak, az nem is lehet magyar.
Én személyesen már csak azért sem nevetek, mert amúgy neheztelek Weberre. Azt gondolom, ha a Néppárt Frakciója nem töketlenkedik ennyit, s egyszerűen kiveti magából az európai és keresztény értékeket lábbal tipró Fideszt, akkor az Európai Bizottság elnökét ma úgy hívják, hogy Manfred Weber. Ebben az esetben a további posztok elosztása feltehetően rutinszerűen történhetett volna. Most azonban olyan helyzet állt elő, amely nevetgélésre egyáltalán nem ad okot.
Az origo.hu Leyen-portréja egyetlen szóval sem utal a jelölt asszony Magyarországot érintő korábbi megnyilatkozásaira, kritikáira. Pedig volt belőlük bőven. Kesztyűs kézzel nyilván ezután sem fog bánni velünk. Ha megválasztják, úgy az Unió egyik legerősebb posztjáról fogja kritizálni az illiberális hatalmi elveket és gyakorlatot. A mosoly legelőször talán akkor hervad majd le a Fideszes képviselők arcáról, amikor az erősebb Unió, gyengébb nemzetállamok koncepciójával lesznek kénytelenek szembesül a legfelsőbb fórumokon.
Képek forrása: starity.hu / 24.hu/AFP / hirtv.hu
Forrás: BloggerBob