Regős Róbert: Mi, sokszínű magyarok

Olvasom az origo.hu-n, hogy a magyarok nevetnek a hatalmasat bukott Manfred Weberen. Már megint ez a "Mi, magyarok". Ez a vegyük csak egy kalap alá a nemzetet. Bár rájönnék végre, miért jó, ha azt a látszatot keltjük, mintha mi, magyarok, egy homogén tömb volnánk, akár a trappista sajt. Hogy minden kérdésben egységesen gondolkodunk. Hogy még az érzelmeink is egyszínűek, vagy hát jó esetben piros-fehér-zöldek. Hogy egyformán vélekedünk a fociról, a családról, a bevándorlókról, Trianonról, a holokausztról, a Pride-ról, a művészetekről, a tudományról, s tudom is én, még mi mindenről. Mintha mindnyájan Michelangelo keze alól kikerült, egyforma széklábak volnánk. Ez a látszat ráadásul azt is jelenti, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint azok, akik így gondolkodnak, az nem is lehet magyar.

sokszin
Hát, jelentem, én nem nevetek Weberen. Sőt, még bukásnak sem feltétlenül tartom azt, ami vele történt. Szóval egyáltalán nem nevetek. Erre ráadásul több okom is van. Az a tény, hogy nem került az Európai Bizottság élére, rengeteg változást hozott az előre elgondolt forgatókönyvekhez képest. Ez önmagában nem feltétlenül rossz. Az világos, hogy az Uniónak is megújulásra van szüksége. Elnézve azonban a formálódó szcenáriót, nekem úgy tűnik, Magyarország rövidtávon csak rosszabbul jöhet ki ebből a részben maga okozta káoszból. Ezért aztán nem kellene fennhangon nevetgélni. Illene inkább mélyen elgondolkodni, hogyan tovább?

Én személyesen már csak azért sem nevetek, mert amúgy neheztelek Weberre. Azt gondolom, ha a Néppárt Frakciója nem töketlenkedik ennyit, s egyszerűen kiveti magából az európai és keresztény értékeket lábbal tipró Fideszt, akkor az Európai Bizottság elnökét ma úgy hívják, hogy Manfred Weber. Ebben az esetben a további posztok elosztása feltehetően rutinszerűen történhetett volna. Most azonban olyan helyzet állt elő, amely nevetgélésre egyáltalán nem ad okot.

ursula von der leyen
Ahhoz komplett idiótának, vagy legalábbis infantilisnek kell lenni, hogy valaki a magyar politikai jobboldal részről Ursula von der Leyen bizottságelnöki jelöltségének örvendjen. Még akkor is, ha a V4-ek körében állítólag konszenzus volt a személyét illetően. Számomra ez azt jelzi, hogy a visegrádiakon belül is gyengül a súlyunk. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy Orbán kemény kortesbeszédet tartott volna Leyen mellett. Az meg a miniszterelnök eddigi legostobább poénjai közé tartozik, hogy szerinte az új jelölt már csak azért is megfelelő személy a Fidesz számára, mert hét gyereke van. Úgy tűnik, tényleg nem érzékeli, mi az, amit a diplomácia még elvisel, s mi az, amit már nem.

Az origo.hu Leyen-portréja egyetlen szóval sem utal a jelölt asszony Magyarországot érintő korábbi megnyilatkozásaira, kritikáira. Pedig volt belőlük bőven. Kesztyűs kézzel nyilván ezután sem fog bánni velünk. Ha megválasztják, úgy az Unió egyik legerősebb posztjáról fogja kritizálni az illiberális hatalmi elveket és gyakorlatot. A mosoly legelőször talán akkor hervad majd le a Fideszes képviselők arcáról, amikor az erősebb Unió, gyengébb nemzetállamok koncepciójával lesznek kénytelenek szembesül a legfelsőbb fórumokon.

future
Az egyelőre borítékolható, hogy komoly hazai legitimáció ide, akárhány nemzeti konzultáció oda, Orbánnal Magyarország megítélése az Unióban aligha fog változni. Az EP-választásokat meggyengülve is megnyerő Néppártnak valamit kezdenie kell a Fidesszel, ha nem akar további presztízsveszteséggel számolni. És hasonlóan vagyunk mi, sokszínű magyarok, Orbánnal.

Képek forrása: starity.hu / 24.hu/AFP / hirtv.hu

Forrás: BloggerBob