Regős Róbert: Orbán mesterséges mennyországai
Túlzás volna azt állítanom, hogy péntek reggelente alig várom a miniszterelnök megszólalásait a Kossuth Rádión.Tény viszont, ha meghallgatni nincs is mindig időm/kedvem/gyomrom, az aktuális interjúval foglalkozó beszámolókat igyekszem átolvasni.
Ilyenkor különösen ügyelek arra, hogy eltérő politikai értékrendeket képviselő orgánumokból tájékozódjak. Az persze már önmagában vicc, hogy a naiv módon az objektív tájékoztatás eszményében még mindig reménykedő olvasó eleve nem érheti be egyetlen médiummal. Akkor sem, ha kifejezetten az idézőjeles szövegrészekre összpontosít.
A miniszterelnök profizmusára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy széles spektrummal bíró tájékozottságának köszönhetően könnyedén vált egyik témáról a másikra. Őszintén, ki tudná utána csinálni, hogy a baracklekvár befőzés kedélyes megvitatását követően utolérhetetlen könnyedséggel csapjon bele a nemzetközi politika lecsójába? Pedig ez történt most is. Ezekhez a beszélgetésekhez Nagy Katalin megnyugtató és időtálló partnernek tűnik az ország első embere számára. Olyan kérdésre, amely kellemetlen volna, vagy zavarba hozhatná a kondukátort, a legkevésbé sem kell számítani. A baracktermés minőségének és a befőzés örömeinek adáson kívüli megvitatását követően a műsorvezető tutira nem fog rákérdezni arra, hogy mit szólt volna Orbán két héttel ezelőtt Ursula von der Leyen jelöléséhez az Európai Bizottságba?
1.Tisztelje a nemzeteket – minden normális ember tiszteli a nemzeteket, így nyilván von der Leyen is, de ez nem akadályozza meg abban, hogy az Európai Egyesült Államok mellett érveljen, ami ugye vörös posztó Orbán szemében.
2.Tisztelje a magyarokat – minden normális ember tiszteli a magyarokat, ahogy más nemzeteket is, ám tény, hogy az elnökjelölt 2015-ben keményen beszólt a magyar kormánynak a röszkei fellépés miatt.
3.Legyen bevándorlásellenes – nos, von de Leyen, túl azon, hogy egy szír menekültet fogadott be a házába, már tíz évvel ezelőtt azt hangsúlyozta, kiemelt jelentősége van a jövő szempontjából a migráns családban született gyerekek támogatásának.
Most akkor tényleg el kellene hinnem, hogy személye Orbán pozitív listáján szerepel? Vagy egyszerűen megint hülyének néznek? Ha esetleg megválasztják von der Leyent az Európai Bizottság elnökévé, ki fog derülni.
Aztán jönnek az újabb témák, s velük együtt az újabb mesterséges mennyországok.
„Legyen annyi pénzünk, hogy mi adjunk kölcsön.”
A csuklómon látom, hogy dübörög a pulzusom. Legyen! Legyen annyi pénzünk! Fogadjuk el! De én egyelőre omladozó vakolatú iskolákat, szakemberek nélkül maradó kórházakat látok szerte az országban, a seggem alatt meg azt érzem, hogyan ütnek a kátyúk az útjainkon. Kinek akarunk mi kölcsön adni, ameddig ezeket meg nem oldjuk? A mesterséges mennyországok csimborasszója.
Apropó gyerekek. Tegnap a miniszterelnöki interjúból megtudtam azt is, hogy ma Magyarországon nincs éhező gyerek. Nincs, mivel a Fidesz megoldotta a gyermekétkeztetést. Újabb mesterséges mennyország. Orbán figyelmét talán elkerülte, hogy most éppen nyári szünet van. De ez a kisebbik gond. Az otthonokba beszüremlő nyomor ellen nem az a megoldás, ha a milliárdos és a mélyszegénységben élő szülők gyermekei egyaránt térítésmentesen jutnak ebédhez az óvódában és az iskolában. Egy, a NAV 2017-es adatainak felhasználásával készült tanulmány szerint Magyarországon a 4,39 millió munkavállalóból 34 %, azaz kb. másfél millió foglalkoztatott munkabére nem éri el a minimálbért. Magyarországon nincs éhező gyermek – mondja a miniszterelnök. Valaki megmutathatná már neki az országot, hogy ne csak mesterséges mennyországait lássa. A vérnyomás és az adrenalin itt szökik az egekbe, s fordul át kis híján motorikus aktivitásba. Viszonylag új berendezési tárgyak vannak a lakásomban. Kár volna értük. Nem olvasok tovább, inkább lecsapom a laptop fedelét.
Képek forrása: Felvidéki András/moly.hu / origo.hu / mandiner.hu / kiskegyed.blikk.hu / olkt.hu
Forrás: BloggerBob