Regős Róbert: Tengeri kikötőt nekünk!
Imádom Triesztet. Ahogy mindent, ami a Monarchiára emlékeztet. Valahogy mindig úgy róttam az utcáit, mintha idegenben is otthon lehetnék. Szóval otthonosnak érzem ezt a várost. Az oka egyszerű, nem nagyon kell túlgondolni. A belvárosi épületek jó része abban az időben, stílusban és építészeti koncepció alapján épült, mint mondjuk a mi Andrássy útunk. Talán ezért is leng át szinte minden zugot a Monarchia szelleme.
Nyilván lehet érveket felhozni amellett, hogy a magyar kereskedelmi hajóknak, vagy a Magyarországra szánt áruknak legyen egy saját kikötőjük. Ezek egy része talán akár komolyan is vehető, nagyobb részük azonban egyértelműen hülyeség. Véletlenül ismerem a trieszti kereskedelmi dokkok környékét is. Sokat sétáltam arra. Egy szombathelyi barátom mesélt arról, hogy James Joyce, amikor az Ulysses című regényét írta – részben Triesztben – találkozhatott magyar kereskedőkkel, s akár az egyik dokk kivitelezésében közreműködő magyar vállalkozókkal is. Talán tőlük hallott a műben többször is említett Szombathelyről, Székesfehérvárról. Az említett dokkot persze nem találtam meg, de az a pletyka azért eljutott a fülemhez, hogy ez a dokk ment a leghamarabb tönkre. Állítólag nem került bele az előírt mennyiségű és minőségű építőanyag. A hiányzó misung feltehetően másutt hasznosult.
Függetlenül ettől a rágalmazó szóbeszédtől, miért volna baj, ha van egy kikötőnk? Csak minek? Alig hiszem, hogy a forgalom töredékét kitevő magyar kereskedelmi hányadot ne tudnák kezelni azok a cégek, amelyek jelenleg is ezzel foglalkoznak. Nem értek hozzá, de – lévén Olaszország és Magyarország is uniós tagállam –, alig hiszem, hogy vámügyi szabályok indokolnák a törekvéseinket. Arra gondolni sem merek, hogy egy tengeri kikötőben mindig könnyebben lehet a zavarosban halászni.
Nem tudom, mi van újabban velem, de még ez a kétségkívül racionális magyarázat sem csendesíti a kíváncsiságomat. Ezúttal valahogy még ennél is lényegibb és nemzetibb összefüggést sejtek a dolgok mögött. Vajon nem jött e rá kormányunk vezető ereje, hogy azért mégis csak snassz egy rövidke határszakaszon keresztül védeni Európát a migráns falkáktól. Ha volna egy kikötőnk, a tengerparton is helyt tudnánk állni, s még hangosabban döngethetnénk a mellünket. Embercsempészettel foglalkozó ladikok ugyan ritkán hajóznak fel az Adrián. De erre talán nincs is szükség. A kikötő helyett ipartelep koncepció azonban azonnal értelmet nyer. 13 m-es vízmélységgel tank- vagy konténerhajót a most megvásárolt ingatlan mellett aligha fogadhatunk. A különféle lélekvesztők viszont elvileg, hangsúlyozom, elvileg, megközelíthetik. Így aztán fennhangon harsoghatjuk majd, hogy mi bizony nem engedtünk egy idegent sem európai földre lépni.
Képek forrása: hvg.hu / trm.hu / demokrata.hu / hajozas.hu
Forrás: BloggerBob