Regős Róbert: Bajszában él a nemzet
Hunyadi szobor Zimonyban
A napokban Zimonyban a magyar és a szerb államfő leleplezett egy Hunyadi szobrot.
Az egykor önálló település ma már Belgrád észak-nyugati városrésze. Trianon előtt Szerém vármegyéhez tartozott. A jelenleg 170 ezer feletti lélekszámú területen 2011-ben 205-en vallották magukat magyarnak.
Előzetesen még csak annyit, igen, én is tartom magam ahhoz, hogy ízlés dolgában felesleges vitába bocsátkozni. Nem is teszem. Egyszerűen elmondom a véleményem egy szoborról. Azt, hogy a magam részéről teljességgel méltatlannak tartom azt a nándorfehérvári hős emlékéhez, meg mindahhoz, amit szokás ehhez kerekíteni. Nagyjából ennyi, amit az alkotással és az eseménnyel kapcsolatban komolyan – értsd röhögés nélkül – el lehet mondani.
Aztán az egyik avatásról szóló beszámolóban megakadt a szemem Áder Jánoson. Röstellem, de persze azonnal felötlött bennem a közkeletű megnevezése is, amelyet demonstrációkon oly gyakran lehet hallani.
Ám, hogy politikusi körökben ez az Izsó Miklós Búsuló juhászára emlékeztető bajusz miért éli virágzását 2019-ben is, meg nem mondhatom. A tyúk és a tojás dolgához visszatérve az tetszik a legvalószínűbbnek, hogy vezetőinknek tényleg a nemzet az első, s ezt szőrzetükkel is jelezni akarják. Magyarabbak ők a magyaroknál, de legfőképp a csupaszképűeknél. Aztán – ahogy az már lenni szokott – a támogatott művészet igyekszik megfelelni ezeknek a művészettől idegen szempontoknak is. Így történhetett meg, hogy a mi Hunyadink ebben az új, bajuszban bő, intellektusban gyenge szoboralakjában nem a történelmi figurához igyekszik idomulni, hanem valami fura, búsuló, mélymagyar elváráshoz, politikusi szőrzeményekhez.
Már szinte hallom, hogy ilyet csak egy libsi blogger hordhat össze. S ha Soros György teszem azt borotva kereskedelemből gazdagodott volna meg, akkor a bajusz kifejezett elvárás volna odaát. Ezen még csak-csak túlteszi magát az ember. Ám azon aligha, hogy ennek a szobornak a köztéri elhelyezését egyáltalán jóváhagyták. Hát Szerbiában nincs érvényes eljárásrend a szoborállítás engedélyezésére? Habár… Nálunk ugyan létezik ilyen szabályozás, idétlen szobraink mégis vannak. Jópárat tudnék hozni illusztrációnak. Azt gondolom, talán szegény Petőfi az, aki a leggyakrabban kaphatna sírógörcsöt az őt ábrázoló alkotások láttán. Ebben a műfajban egy székesfehérvári műremek a kedvencem.
Ha a cél a nevettetés volt, akkor a közös erőfeszítés elérte a célját. Beszélik, hogy még Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is a könnyeivel küszködött a röhögéstől, holott ez tőle nemzeti, egyáltalán történelmi ügyekben aligha várható. Én nem röhögök. Elképzelem, ahogy Zimonyban nap, mint nap elsétálnak a szerb többség tagjai Hunyadi János előtt, elmélázva nézik, hosszasan, ahogy csak ők tudnak nézni, s nem értik, mit akarhattak ezzel az egésszel az ő magyarjaik?
Képek forrása: origo.hu / labrys.ru / hu.wikipedia.org / hírtv.hu
Forrás: BloggerBob