Regős Róbert: Vasalt Berki rendel
Az agykutató Somogyi Péter nyílt levélben fordult Áder Jánoshoz a Magyar Tudományos Akadémia vegzálása miatt.
Ahogy írja, a köztársasági elnök által kétségek nélkül aláírt törvény szerinte „nyilvánvaló pártpolitikai célokat” szolgál. Szerintem is. Számomra most érdekesebb azonban az Oxfordi Egyetem professzorának az a megjegyzése, amely szerint „… az ország felelős vezetői szemében nincs hely a tanult, önálló véleményt formáló embereknek Magyarországon. A kormány fél az értelmiségtől…”
Nem azért fogadom el ezt a véleményt, mert egy tekintélyes akadémikus mondja. Még csak nem is azért, mert magam is hasonló állásponton vagyok. Sokkal inkább azért, mert ennek az értelmiségtől való félelemnek a tüneteit napról napra érzékelem. Mi több, a következményeit bárki tapasztalhatja. Azt tudniillik, hogy – fájjon bármennyire is kimondani – miképp butul el az ország. Egy ilyen tapasztalatnak a hátterében egyszerre húzódnak meg borzasztóan összetett problémák és kézenfekvő evidenciák.
Azt, hogy mindez miért van így, felesleges firtatni. Kritika bármely politikai hatalmat békés formában főleg az értelmiség részéről ér. Ám az ilyen, a hatalom kontrolljára törekvő nézőpont, legyen bármennyire békés is, komoly károkat tud okozni kormányoknak, pártoknak, mindenféle politikai erőnek. Persze, hogy utálják őket ezért. A tömeg nem kritizál. Ha szélsőséges élethelyzetbe kényszeríti a hatalom, gondolkodás nélkül csinál forradalmat. S bár a szegénység egyre ijesztőbb méreteket ölt hazánkban is, ott még nem tartunk, hogy ez nyílt és tömeges agressziót szülne a hatalom gyakorlóival szemben.
Azt tapasztalom, hogy egyre többen merítik valóságképüket ezekből a mesterséges közegekből. Próbálják alkalmazni azokat a kapcsolatépítő, konfliktuskezelő, meg a jó ég tudja még milyen technikákat a saját világukban, amit a képernyőn látnak. Beleborzad az ember, ha arra gondol, hogy léteznek honfitársaink, akik Muzsika Tv-n hallottak alapján gondolják végig az emberi kapcsolataikat. Aztán erre az igényre szép lassan politika is épül.
Mindezt csak azért hozom szóba, mert felmerült bennem, ha feltenném a kérdést, mi jut eszébe a tisztelt olvasónak az újabban főpolgármesteri babérokra törő Berki Krisztiánról, nagy valószínűséggel a válaszadók túlnyomó többsége ugyanarra gondolna. Igen, a vasalt herére. Ő maga is kijelentette egy megszólalásában, hogy Magyarország ezt köszönheti neki. Úgy tűnik, ő ilyen egydimenziós ember. Azt akarom kihozni az egészből, hogy az valami félelmetes, ha csak felmerül is annak a lehetősége, hogy Berki főpolgármesternek jelölteti magát.
Szívet melengető érzés volt Angliában figyelni, ahogy Milák Kristóf, megdöntve Michael Phelps megdönthetetlennek tartott világcsúcsát, agyonverte 200 mellen a mezőnyt. Ezt a teljesítményt figyelve jó volt magyarnak lenni. De minek örüljek Berki teljesítményét látva? A Fidesz persze dörzsöli a tenyerét. Lám, ilyenek képviselik azokat, akik nem ránk szavaznak. Ez az ellenzék! Röhögnek a markukba, pedig jórészt az ő népbutító mestertervüknek megfelelően fordulhat elő mindez ma Magyarországon. Egy Vasalt Berki rendel! Jobbat nem is kívánhatnának.
Képek forrása: index.hu / epa.oszk.hu / lokal.hu / origo.hu / 24.hu
Forrás: BloggerBob