Regős Róbert: Hülyeség hype Tusványoson

A legutóbbi angliai tartózkodásomat eléggé elrontotta a nagy meleg. Soha nem tapasztaltam ott ilyen hőhullámot. Még a déli tengerparti részeken is fullasztó volt a hőség, amit egy 10 év körüli fiúcska és egy Weimari vizsla kombójának felügyelete során meglehetősen nehéz elviselni. Épp akkor kellett visszatérnem Budapestre, amikor a szigetországban enyhülni kezdett az idő, nálunk viszont még javában tombolt a kánikula.

hulyeseg1
Mindez elviekben csak rám tartozna, ám annak érzékeltetésére talán alkalmas, amit a szakemberek időjárási anomáliának neveznek. Én legalábbis odaát ilyen hőmérsékleti viszonyokkal eddig nem találkoztam. Megváltásnak éreztem a repülőtér váróját, aztán a rövid utazást is, majd Ferihegy (had’ nevezzem továbbra is így) hűvösét. Előbb-utóbb azonban csak el kellett hagynom a légkondicionált tereket, s az utcára kilépve a forróság csaknem leterített. A víz azonnal szakadni kezdett rólam, a ruházatom átnedvesedett. Nem segített az agyamon átvillanó gondolat sem, hogy de hát nyár van, ugyan mikor legyen hőség. Legyen, de ne ilyen, vontam össze a szemöldököm, de még ez a mozdulat is megerőltetőnek tűnt.

Otthon, ahogy az már lenni szokott, a szokásos, olykor türelmetlen üdvözlések után rávetettem magam a laptopra, hisz a reptér-repülés-reptér nagyjából hat órája alatt alig jutottam információhoz. Függőség ez, belátom, s azt is tudom, a lefontosabb lépés a gyógyulás felé, ha tudomásul vesszük az addikciónkat. Naná, hogy első, ami a szemem elé tolakodott, nem más volt, mint a Tusnádfürdői hírözön. Nagyjából azt kaptam, amit vártam, ám a 888.hu egyik beszámolója mérhetetlenül ingerültté tett.

Szerintem nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki a jelen körülmények között megkérdőjelezze a klímaváltozás tényét. Oké, elfogadom, hogy ebben szerepet játszhatnak az embertől független tényezők éppen úgy, mint a mi természetrombolásunk, s a fő kérdés az, hogy mekkora szerepünk van az egészben, s ez a hányad elégséges-e ahhoz, hogy tudatos klímapolitikával visszafordítsunk visszafordíthatatlannak tetsző folyamatokat? Ám azt semmilyen körülmények között nem fogadom el, hogy a klímaváltozás jelenségét, s benne az ember, sőt, akár a személyes szerepünket elbagatellizáljuk.

hulyeseg2
Talán a 2019-es év az első olyan esztendő, amikor valóban a bőrünkön tapasztalhatjuk a változás tényét. Mutogathattak nekünk leszakadó jégtáblákat távoli vidékekről, csonttá soványodott jegesmedvéket, ezidáig legtöbben csak legyintettek ezekre a képekre azzal, hogy mindez messze van, nem érint bennünket. A hőhullámok, az azokat követő jégverések és áradások azonban mára Magyarországot is elérték.

A magyar diplomácia az elsők között ünnepelte a klímaváltozás egyik legismertebb szkeptikusának, Donald Trumpnak a beiktatását. Azt gondoltam, erős szövetségest keresünk, nincs ezzel semmi baj. Fura csak az volt, hogy az arcát kereső, s azt a környezetvédelemben megtalálni vélő köztársasági elnökünk, akinek ilyen irányú aktivitásába többen még ENSZ-ambíciókat is felfedezni véltek, ezt követően látványosan elcsendesedett. Javítsanak ki, ha rosszul érzékelem, de Ádernek szinte minden hétre jutott egy-egy megszólalása a nyilvánosság előtt, nemzetközi és hazai rendezvényeken a témakörben. Aztán, ki tudja, talán jött egy erős mondat, valami ilyesmi: „Te, János, ne told már annyira ezt a klíma tripet, mi most nem ebben utazunk.” És János hallgatott az okos szóra. Mára a környezetvédelem tematizálása mintha erősen háttérbe szorult volna a szereplései során. Ezzel párhuzamosan egyre szaporodni kezdtek botrányosnak tekinthető vétóink klímaügyekben.

hulyeseg3
Ez a direkt módon ki nem mondott, de egyre jobban érzékelhető fura elhatárolódás a környezetvédelmi problémáktól egy rendkívül sajátos narratívát szült. Tusványoson ez az ostoba és szűklátókörű, a jelen viszonyai között pedig egyenesen felháborító narratíva szólalt meg azon a pódiumbeszélgetésen, amelyen Nógrádi György, Georg Spöttle, Kiszelly Zoltán, Kontrát Károly, s a moderátor, Bohár Dániel vett részt. Tudjuk, hogy a fenti képen a könyvei mögött szerényen meghúzódó, a tényeknek beállított véleményeket rendre ujjbegyre szedő Nógrádi mellett megszólalni elég nehéz. Ezúttal azonban talán jobb lett volna, ha hagyják csak őt beszélni.

Történt ugyanis, hogy a beszélgetés meghirdetett címéhez igazodva – Győztek-e a migránspártiak az Eu-ban? –, miután a klímavédelem jött szóba, a zöldpártok választási előretörését azzal a mélyértelmű észrevétellel sikerült magyarázni, hogy a konzervatív politika, felteszem a Fideszét is beleértve, nem elég szexi. Spöttle szerint a svéd Greta Thunberget a zöldpolitika egyszerűen kihasználja. A beszélgetés résztvevőiben az fel sem merült, hogy létezik egy olyan generáció, amely komolyan felelősséget érez azért a környezetért, amelynek katasztrófája az ő életüket már közvetlenül befolyásolhatja, s hangot is ad félelmeinek. Spöttle szerint a konzervatívoknak azért kell tenni valamit a klímavédelemért, mert így szavazatokat tudnak szerezni.

hulyeseg4
Érthető, ugye? Próbáljuk meg a zöldek előretörését zöld projektekkel feltartóztatni. Rendkívül elmés. Erre jött a következő csavar Kiszellytől. Szerinte ugyanis a rendkívüli időjárási jelenségeket egyfajta médiahájp emeli ki a hírözönből. Ez napjainkra egy világvége vallássá alakult, amit aztán igyekeznek ráerőltetni a fiatalokra. Hogy miért? Mi is ennek a valódi értelme? Nem fogják elhinni! Az, hogy háttérbe szorítsák a migrációs témát. Spöttle a Nézőpont Intézet elemzője. Kiszelly a XXI. Század Intézet regionális igazgatója. A kormány szellemi hátterének meghatározó figurái. Ugyan mire számíthatunk, ha a mindannyiunk életét befolyásoló döntések előtt velük, s hasonló gondolkodású figurákkal konzultálnak a politikusok?

Képek forrása: blikk.hu / greens-efa.eu / 888.hu

Forrás: BloggerBob