Regős Róbert: Rétvári és a genderbudi
Néha az az érzésem, a magyar kormány szándékosan nem akar értelmezni, megérteni bizonyos jelenségeket. A vonatkozó tapasztalataimnak ez a puhább megközelítése. A keményebbet egyelőre elvetem. Azt mind a mai napig nem akarom elhinni, elfogadni, hogy Magyarországon szándékosan alakítanak ki, vagy tartanak ébren indulatokat, vélt, vagy valós politikai, gazdasági, esetleg személyes érdekektől vezérelve. Nem szeretnék, nem is nagyon tudnék olyan országban élni, ahol mások megbélyegzése, kirekesztése, széles körben terjedő, a legmagasabb politika szintjén is megjelenő gyűlöletbeszédben, mi több, ilyen jellegű tettekben nyilvánul meg. Pedig jelek akadnak bőven.
Szombaton lövöldözés volt egy El Paso-i áruházban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a halálos áldozatok száma 20, a sebesülteké 26. Az áldozatok és a sebesültek között sok mexikói személy található. A merénylettel egy 21 éves, fehér fiatalembert gyanúsítanak. A rendőrfőnök szerint az előzetes nyomozás alapján feltételezhető, hogy gyűlöletből elkövetett bűncselekmény történt. Az Index által is hivatkozott MTI meghatározás szerint az Egyesült Államokban ez alatt azt értik, hogy a támadó a származása, bőrszíne, vallása vagy szexuális irányultsága alapján választja ki az áldozatait.
Texasban sok a fegyver. Könnyű hozzájutni. És gyűlölet is van elég. Hihetetlen mélyen gyökerezőek. Láttam meglett fehér férfiakat sírni, amikor megtudták, hogy Obama lett az Egyesült Államok elnöke. Nem a meghatódottság könnyei voltak, hanem az elkeseredésé. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ilyen körülmények között van igazán óriási jelentősége annak, hogy egy felelős államférfi milyen beszédmódot alkalmaz. Csillapítani igyekszik az indulatokat, s a megoldás irányába vinni a problémákat, vagy épp ellenkezőleg.
Ez persze csak hipotézis. Ám az tény, hogy a mélyen beágyazódott gyűlölet jelei egyre szaporodnak. Az antiszemitizmustól a politikai nyilatkozatok szintjén látványosan elhatárolódó kormány Soros-kampányában soha nem hangzott el az a szó, hogy zsidó. Mégis sikerült egy olyan kontextust generálni, amely az antiszemita gondolatok melegágyává vált az otthoni, a kocsmai és az egyéb helyszíneken zajló beszélgetések során.
Ugyancsak kirekesztő, gyűlölködő attitűdöt táplálnak „az annyit is ér” típusú, elképesztően primitív beszólások, vagy épp a hajléktalanok állami szinten zajló kriminalizálása. Ha valakiben ellenszenv munkál a szegényebb sorsú honfitársaival szemben, de azt restelli mások előtt vállalni, a felszabadultság érzésével hallgathatja Lázárt, vagy olvassa a fővárosi rendeletet, hiszen, ha nekik lehet, akkor nincs egyedül, s nyilván lehet neki is. Belegondol ez a politika abba, milyen orvosolhatatlan és visszafordíthatatlan mentális károkat okoz a magyar társadalomban?
Nemcsak azért, mert egyszerűen hülyeségeket beszél. Mintha Európa fejlettebb régióiban, s tegyük hozzá némi örömmel, hogy itt-ott már Magyarországon is, nem volnánk régen túl a szoptatós-pelenkázós helyiség projekten. Az meg sem fordul az államtitkár fejében, hogy a gender mosdó és a szoptatós-pelenkázós helyiség, köszönik szépen, de vígan megférnek egymás mellett. Az általa felvetett összeférhetetlenség hangsúlyozása a két helyiség között így csak arra jó, hogy újabb gyűlöletet generáljon. Miért kell úgy tenni, mintha a család egyedül nálunk volna fontos, s mondjuk a benelux államokban nem? Miért kell azt a hazug látszatot kelteni, mintha a gyerek kizárólag nekünk, magyaroknak volna kedves és államilag támogatandó, s a Schmidt Mária szerint a középkorba visszazuhant németeknek inkább púp a hátukon? Hogy várhatjuk így, hogy vegyenek komolyan, mi több, ismerjenek el, s ne utáljanak bennünket?
Képek forrása: CNN / origo.hu / hvg.hu / divany.hu / thesocietypages.org / civilhetes.net
Forrás: BloggerBob