Regős Róbert: Az ő bűnük a mi szégyenünk
Magyarországgal tényleg baj van. Csak pislogok jobbra-balra, s nem akarok hinni a szememnek, a fülemnek.
Özönlenek felém a képek, amelyeken azt látom, hogy „mi, magyarok” – s ezt most én mondom, méghozzá nem a Fidesztől újabban megszokott, kirekesztő szóhasználatban – igenis segítőkészek vagyunk.
Hosszú sorok télen a Blahán. Valahogy mindenkinek jut meleg étel. Abból a pénzből, amelyet sokan dobnak össze. Jobbról és balról egyaránt jut pénz a rászorulóknak. Beteg gyerekek várnak zsebből megfizethetetlen, az OEP által nem finanszírozott egészségügyi beavatkozásra. Elég közzétenni egy hosszú számsort, s aki teheti, már utal is tehetsége szerint. Máig emlékszem egy Örményországban történt földrengésre. Szinte egész Magyarország megmozdult. Táboroztatáshoz járultunk hozzá, pénz és élelmiszer adományokat gyűjtöttünk, aki pedig tehette, árván maradt gyerekeket fogadhatott örökbe.
Úgy tűnik, ez az arc mára végleg elveszett. Jönnek az új nyikhajok, s azon élvezkednek, hogy egy nyakatekert jogi érvelésnek köszönhetően nem kötelező etetni a vízumra várakozókat a tranzitzónákban. Annak örülnek, hogy egy általuk gyűlölt ellenzéki képviselőnek a Nemzeti Nyomozóiroda nem adott igazat. Korábban soha nem tapasztalt primitív gúnnyal írják beszámolójuk címében a következőt:
Az NNI megpróbálta megértetni Szél Bernadettel, miért nem kötelessége az államnak élelmezni a külföldieket.
Szögezzük le a Pesti Srácok munkatársai számára is világosan:
az elesetteken nem azért szokás segíteni, mert törvényileg kötelező!
Semmiféle jogszabály nem írja elő, hogy beszálljunk a Blahán osztott étel finanszírozásába, az OEP által kötelező támogatás híján magára hagyott betegek gyógyulásának elősegítésébe, vagy a természeti katasztrófák nyomán szenvedők kínjainak enyhítésébe. Az ember azért segít, mert
1. léteznek rászorulók,
2. megteheti,
3. van rá morális késztetése. Ilyen egyszerű.
Képek forrása: hirben.hu / origo.hu / pestisracok.hu / za.pinterest.com
Forrás: BloggerBob