Regős Róbert: Viktor, Lőrinc – megférnek a naptárban
Úgy tűnik, ebben a visszahúzódós, lazítós időszakomban ez a mostani hét a nagy felismerések hete. Az olvasóim egy része folyamatosan azért kárhoztat, hogy – finoman szólva – elfogultan szemlézem a hírözönt, szándékosan elferdítem a tényeket és kifejezetten arra utazok, hogy lejárassak mindent, ami jobbról jön. Ha lehet, nem foglalkozom azzal, hogy ez a megközelítés igaz-e, vagy hamis. Én megrögzötten hiszek abban, hogy mindenkinek joga van úgy értelmezni a jelenségeket, ahogy akarja. Ugyanakkor azért nem utasítom el élből a fenti kritikát, mert miért is ne fordulhatna elő, hogy valakinek folyamatosan az aktuálisan olvasott szerző függetlenségét és elfogulatlanságát megkérdőjelező olvasatai keletkeznek? Ebben az esetben azonban had’ fűzzem hozzá, hogy bizony, mindez egy blogger bejegyzéseivel kapcsolatosan is érvényes. Azaz, amit beleolvasnak az írásaiba, az legalább annyira jellemzi az olvasót, mint a szerzőt. Szóval, hölgyeim és uraim, csak hajrá.
Az Index fejléce ugye megvan? Ott, a dátum alatt közölni szokták az aktuális névnapokat is. Hát, a csütörtöki napon, a reggeli kávé mellett egy jó hosszú svenkkel indítottam el a szemem ezen a fejlécen a képernyő baloldali szegélytétől a jobboldali keret irányba. Lassan, komótosan, akkurátusan haladtam. Mivel a rovatok felsorolásában túl sok izgalmat nem leltem, épp ott tartottam, hogy vagy elindulok tekintetemmel lefelé, a hírek irányába, vagy menten visszaalszom. Ahogy szinte ellenállhatatlanul húzódott lefelé a szemhéjam, egyszer csak megakadt a szemem az aznapi névnapokon. A szemem kikerekedett, az érzékszerveim élessé váltak, a gondolkodásom pedig koncentrálttá. Viktor, Lőrinc.
De most már a napnál is világosabb. Ha ilyen jól megférnek a naptárban, akkor miért ne férnének meg Felcsúton. Az ember képzelete persze meglódul. Nem néztem utána, hogy Mészáros járt-e egy időben a nála három évvel idősebb Orbán Viktorral a felcsúti általános iskolába. De azt minden további nélkül el tudom képzelni, hogy egy borongós szeptember 5-i délután, kissé kimelegedve a délutáni focitól, az orrukat lógatva leültek valahol egy árokparton. Aztán a kis Lőrinc csendesen megszólalt: Nincs ez jól, Viktor. A nagyobb fiú meg visszakérdezett: Mi nincs jól Lóci? Mire az előbbi: Elkezdődött a suli. Minden olyan kilátástalan. A kis Orbán felállt, hosszasan nézte a lenyugvó naptól pirosló ég alját. Majd hátat fordított neki, s figyelni kezdte a kelet felé egyre sűrűsödő sötétséget. Végül megszólalt: Fel a fejjel Lóci! Teszünk mi még nagy dolgokat. Holnapra megforgatjuk az egész világot! És úgy is lett.
Olyan volt ez a korty, mint egy vérszerződés. Elválaszthatatlanok lettek, hiszen volt egy közös titkuk. Ez az este későbbi barátságuk kovászának bizonyult. Amit közösen összegyúrtak, szépen megkelt, növekedett egészen mostanáig. Mostanra viszont már kezd átdagadni a szakajtó peremén.
Képek forrása: varosikurir.hu / facebook.com / cookori.com
Forrás: BloggerBob