Megéltem már jó pár dolgot. Tettem ilyet is, olyat is. Van, amire büszke vagyok, van, amire nem. Úgy igazán szégyenkezni valóm azonban nincs. Persze bántottam meg embereket, s mint utóbb kiderült, olykor igazságtalanul. Az ilyet mindig igyekeztem jóvá tenni. Viszont nagy szerencsémre megengedhetem magamnak azt a luxus, hogy többnyire tényleg azt mondom, amit valóban gondolok. Ha olykor mégis megtévesztek valakit, azt soha nem ártó szándékkal, és soha nem abból a célból teszem, hogy előnyt kovácsoljak a magam számára. Inkább azért, hogy megkíméljem valami olyantól, aminek tudása fájdalmat okozhat. Tudom, ez is hazugság. Szóval ebben a tekintetben úgy élek, mint a legtöbb ember.
És igen, van, hogy évekkel, évtizedekkel később másképp ítélek meg dolgokat. Ha tetszik, nevezzük ezt következetlenségnek. Előfordul, sajnos többször, mint szeretném, hogy következetlen vagyok. Például időnként megfogadom, hogy soha többé nem szólok valakihez. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy elgyengülök, s keresem a megbékélést. Az ígéreteim, az adott szavam viszont mindig, minden körülmények között megtartom. A személyes életben következetlennek lenni szerintem mélyen emberi dolog. Feltéve, hogy legfeljebb magamnak ártok vele. A tapasztalatok tükrében módosítani a valaha mégoly erősnek tűnő meggyőződéseinken, még akár bölcs dolog is lehet. Másképp áll a helyzet a közszereplőkkel.

Az alaphangot Kásler Miklós adta meg. Hozta a formáját. Szerinte jól érzékelhető, hogy a klasszikus értékek felbontása nyugaton meglazította a társadalom szöveteit is. A tradíciót és a hitet megtartó országokban hasonló folyamatokra nem találni példát. A hagyományok és az ősök tisztelete pedig a problémakört gyorsan megoldaná. Örömmel meghallgatnám a minisztert, mit is ért a klasszikus értékek felbontásán, meg a társadalom lazuló szövetein. Kíváncsi volnék arra az érvelésre is, hogy az ősök tisztelete milyen megoldást kínál minderre.

Ugyanez a helyzet Kövér agymenésével is. Valószínű nem tudatosan, de úgy tesz, mintha nem léteznének árnyalatok. Mintha nem lehetne ezernyi oka annak, hogy valaki nem akar 3-4 gyereket vállalni. Ugyanígy annak is számtalan oka lehet, ha valaki mégis arra adja a fejét, hogy nagy családot teremt.

Úgy tűnik, Kövérnek a magyar társadalom már elnézett egy pálfordulást. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének segédmunkatársából lett a rendszerváltást követően demokráciánk közjogi méltósága. Igen, változhatnak nemcsak véleményeink, de akár világképünk, világnézetünk is. Bár én a magam részéről ilyen helyzetben ízlésesebbnek tartanám, ha az érintettek önként tartanák magukat távol a közélettől.

Ha valaki az abortusz vita kormányzati útra terelését előbb hibának tartja, majd megbélyegzi azokat, akik ilyen döntést kénytelenek hozni, az előttem leszerepelt. Ez a következetlenségnek már az a szintje, ami fölött nem lehet szemet hunyni. De leszerepelt az a politika is, amely ezt a figurát mind a mai napig ilyen magas beosztásban tartja. Csak gratulálni tudok mindazoknak, akik ehhez asszisztálnak.
Képek forrás: 24.hu / index.hu / nlc.hu
Forrás: BloggerBob
Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!