Regős Róbert: Magyarország és a közöny
Magyarországot ezúttal onnan érte éles kritika, ahonnan néhány hete még jóval barátságosabb hangokat remélt. Egy készülő megállapodás szerint a Földközi-tenger felől érkező menekültek 25-25 %-át ideiglenesen befogadná Franciaország és Németország, 10 %-át pedig Olaszország. A további, mintegy 40% ideiglenes befogadására várják a többi tagállam felajánlásait. Lényeges mozzanat, hogy a szóban forgó elképzelés nem a menekültügy egészét hivatott megoldani, hanem kizárólag a tengeri mentéssel kapcsolatban kialakult kritikus és tarthatatlan helyzet kezelésére tesz kísérletet.
A magyar külügyminiszter erre nagyjából annyit bírt mondani, hogy Magyarország továbbra is megvédi a határait. Szijjártó itt vélhetően arra az – emlékeim szerint – 175 km hosszú határszakaszra gondolt, amelyen sikerült felhúzni a kerítést. Olaszországnak csak a tengeri határa 7.600 km. S ha már itt tartunk, jegyezzük meg azt is, hogy Görögországé pedig 13.676 km. Azt hiszem, ehhez talán nincs is nagyon mit hozzáfűzni.
Luigi Di Maio olasz külügyminiszter nem hagyta szó nélkül Szijjártó fent említett kirohanását. „Olaszország évek óta migrációs vészhelyzetben él, amelyet elsősorban olyan európai partnerek közönye is okoz, mint Magyarországé.” Hogy mennyire igazságos, vagy igazságtalan egy ilyen riposzt, azt most hagyjuk. A menekültügy kérdésében szinte valamennyi társadalom erősen megosztott. Engem most inkább az érdekel, milyen kép él a világban rólunk, magyarokról. Mérhetetlenül bánt, hogy Di Maio közönyösnek minősítette Magyarországot. Be kell azonban látnunk, hogy a magyar külügyi diplomácia elégséges alappal szolgál még egy ilyen durva minősítéshez is. Lépések egész sorát lehetne példaként felemlegetni.
Azt látják, hogy a meggyötört szerencsétleneket nem, a letelepedési kötvénybe pénzt fektető idegeneket viszont tárt karokkal fogadjuk. Azt látják, hogy a közösségi felelősségvállalást igénylő kvótákat elutasítjuk. Azt látják, hogy az ENSZ globális migrációs csomagjának megalkotásából kihátrálunk. Azt látják, hogy a tranzitzónákban rekedtek ellátása helyett jogi diszkurzust folytatunk arról, hogy a törvényeink szerint el kell-e látnunk az éhezőket. Azt látják, hogy mi, magyarok nemhogy segítenénk, de kifejezetten akadályozzuk az illegális bevándorlás visszaszorítása érdekében folytatott közösségi erőfeszítéseket. Így, többesszám első személyben. Mi, magyarok. Ilyennek látnak bennünket, mivel Orbán, Szijjártó és az egész bagázs ilyen képet fest rólunk.
Ez a friss tapasztalat visszaadta a hitemet. Az országot képviselő politikusok tűnhetnek közönyösnek, de a magyar ember mindig segítőkész. Magyar kormányzati tényezők fittyet hányhatnak az Unió közösségi érdekeire, önző módon nemzeti szuverenitásról papolva, a magyar ember azonban mindig önzetlen. Csak nehezen talál az önjelöltek között olyanokra, aki képesek volnának hitelesen képviselni mások előtt
Képek forrása: index.hu/AFP / nepszava.hu / 24.hu
Forrás: BloggerBob