Regős Róbert: Freund Tamás levelét megírta
A HVG ma közzétett egy januári levélrészletet. Nem tudom, hogy került a birtokába. Azt sem tudom, helyes-e, vagy sem, hogy – ha már a birtokába került – közzétette. Az ízlésem mondjuk, erőteljesen tiltakozik ellene. A levélrészlet tartalma ellen azonban sokkal inkább. Az első két szó, ami az eszembe jut róla, a szervilizmus és az erkölcstelenség. A levél a HVG információi szerint olyan helyről érkezett, egyenesen Magyarország miniszterelnökét megszólítva, ahonnan az ember a legkevésbé várna hasonló megnyilatkozásokat. Az, hogy minden berzenkedésem ellenére mégis foglalkozom vele, pusztán azért van, mert egy ilyen levél létezése önmagán messze túlmutató jelenségeket is megmagyaráz.
Közhelyes megfogalmazása ennek a problémának a művészetekkel összefüggésben, hogy elválasztható-e az életmű megítélése az alkotó mindennapi életétől. Bizony, az írók, költők, zeneszerzők és festőművészek a hétköznapok során sokszor elviselhetetlen személyiségek. József Attila dühkitörései, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond szerelmi élete, hogy ne is folytassam a sort, miképp befolyásolják e szerzők megítélését? Vagy hogyan viszonyuljunk az 1920-ban Nobel-díjjal elismert, sokak által a modern irodalom atyjának, Norvégia lelkének tekintett Knut Hamsunnak a Harmadik Birodalom iránti rajongásához?
Íme a HVG által idézett részlet Freund leveléből: „… a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot”. Nehéz szavakat találni erre. Különös tekintettel arra, hogy feltehetően a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztjának egy lehetséges várományosáról beszélünk. Ő ítélkezik így más, messze nem a kompetenciájába tartozó tudományterületeken folyó munkáról. Szerinte ezek a kollégái megmételyezik a közéletet és az ifjúságot. Ő lihegi, súgja Orbán fülébe, hogy ezek folyamatosan kritizálják a kormányt. Nem kellenek ide ügyosztályok. Orbán rendszerébe ezek nélkül is dőlnek a lejárató információk. Ő súgja, búgja szirénhangon, hogy figyu, Vitya, ezektől a legjobb volna megszabadulni.
Képek forrása: posta.hu / hvg.hu / nepszava.hu / magyartakarek.blog.hu
Forrás: BloggerBob