Regős Róbert: Kövér és a Lenin-fiúk

Már megint jönnek ezzel a „mi, magyarokkal”. Vagyis azzal, hogy kizárólag ők a magyarok. Azok, akik úgy gondolkodnak, mint ők. S a többiek, akik ebben a hazában élnek, s mernek még másképp gondolkodni, nem magyarok. Kirekesztés ez, annak is az egyik legocsmányabb formája. Ez a többes szám első személy engem mérhetetlenül taszít. Mert olyanok próbálnak meg egy végtelenül egyszerű grammatikai gesztussal közösséget/nemzetet építeni maguk körül, akikkel minden porcikám irtózik egy közösségbe tartozni.

lenin1
Bizonyos gondolatokkal az ember még a kocsmában sem ül le egy asztalhoz. S még mielőtt valaki azzal a böszmeséggel állna elő, hogy a világot hozzájuk képest eltérő módon szemlélők – sokan és sok félék vagyunk ilyenek – korlátozni akarnánk az ő gondolati szabadságukat, azonnal ki kell jelenteni, hogy nem! Tőlem azt és úgy gondolnak, amit és ahogy akarnak. Nem értek velük egyet, de szívük rajta, gondolkodjanak így. Csak ne mondják, hogy csupán az magyar, aki hozzájuk húz.

Mi, magyarok… Istenem, hányszor hoztam már szóba ezen a felületen is. Mit képzelnek ezek? Hogy van pofájuk kisajátítani a kokárdát? Hogy van pofájuk kisajátítani azt a szót, hogy magyar? Hogy van pofájuk kizárólag magukra érteni azt, hogy nemzet? Hogy van pofájuk elvitatni milliós nagyságrendű tömegektől a magyarságukat? Hogy volt pofájuk a nemzet egységét talán azóta is utoljára megjeleníteni képes miniszterelnök, Nagy Imre megrendítő szobrát eltávolítani, hogy helyet adjanak annak a förmedvénynek, amely már első felavatásakor, 1934-ben is felért egy szellemi és vizuális környezetszennyezéssel? 2019-ben pedig egyszerűen nevetséges, anakronisztikus és szégyenteljes.

lenin2
Most nyilván meg kellene magyaráznom, miért gondolom így. Magyarországon azonban a politikai véleményalkotás érzelmekkel átitatott, emocionálisan túlfűtött. Politikai kérdésekben érvekkel meggyőzni másokat a saját igazunkról teljesen reménytelen. A politikai érvek impotenciáját tökéletesen jelzi Borkai, vagy a vak komondoros fazon újbóli megválasztása. Ha face-to-face megkérdeznék az embereket, nem hiszem, hogy akadna bárki, aki azt mondaná, ezek a személyek erkölcsileg méltók egy közösség képviseletére. Mégis lazán megválasztották őket. Nem én, nem mi, hanem ők, a magyarok.

Ám hogy mégse tűnjön merőben nemzetellenes vagdalkozásnak a fenti kijelentésem, annyit mégis had’ jegyezzek meg, hogy mérhetetlenül szánalmasnak tartom, ha a hagyományhoz való viszonyát – legyen bármilyen természetű is ez a hagyomány –, nem képes egy korszak a maga idejének megfelelő, esetünkben a 21. században relevánsnak tekinthető formában megfogalmazni. A hagyománytiszteletnek ez a módja egyszerűen komolytalan. Az elmúlt idők dolgait múzeumokban szokás megmutatni, legyen szó tárgyakról, öltözetekről, szobrokról (ha nem köztériek), s épületekről. Az nem hagyománytisztelet, ha fakanállal esszük a gulyást. Az nem hagyománytisztelet, ha betegség esetén borbélyhoz fordulunk.

lenin3
Ezek bizony a hülyeség kategóriájába tartoznak. Ilyet az tesz, aki meg akarja úszni az intellektuális erőfeszítést arra, hogy kialakítsa viszonyát a tradícióhoz. Pedig jócskán akadnak jó példák is a hagyomány újragondoláson keresztül való elevenen tartására. Szándékosan hozom példaként Makoveczet. Az általa képviselt organikus építészet értelmes és korszerű módon viszonyul a saját múltjához. Ám, ha valaki csak újra, meg újra felböfögi a múlt szlogenjeit, vagy egyéb módon szerez érvényt idejétmúlt vizuális gesztusoknak, annak egyszerűen nincs viszonya a saját tradíciójához. Az nem tesz mást, csupán dagonyáz a múltban.

Csütörtökön Orbán Kövérrel karöltve felavatta a Nagy Imre szobor helyén felállított Nemzeti Vértanúk Emlékművét. Értem én, hogy eredetileg valahol ott, az ’56-os mártír miniszterelnök szobrának helyén állt 1934 tavasza és 1945 nyara között. Egy olyan rendszer idején döntötték le, amellyel ez a mostani rezsim – úgy tűnik – nem kíván folytonosságot vállalni. Megjegyzem, a „gyűlölt szégyenoszlop” ledöntése annak az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a regnálása idején történt, amelynek miniszterelnöke az a vitéz lófő dálnoki Miklós Béla volt, aki az 1. hadsereg parancsnokaként 1944 októberében engedelmeskedett a jobboldali politikai körökben újabban rajongásig tisztelt Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívásának. Összeesküvéselméletek gyártása helyett itt most – azt is csak félig komolyan – beérem annyival, hogy Kövérék baja a Miklós Béla miniszterelnöksége alatt meghozott intézkedésekkel legfeljebb annyi lehet, hogy kormányának földművelésügyi miniszterként tagja volt a kommunista Nagy Imre is.

lenin4
De hagyjuk is az emlékművet. Összességében a mondandóm mindössze annyi, hogy amennyiben a jelenlegi kormány szoborral akarna tisztelegni a vörösterror – és normális körülmények között a fehérterror – áldozatai előtt, azt véleményem szerint szerencsésebb lett volna egy kortárs képzőművész alkotása alapján megtenni. Ebben az esetben legalább az esélye fennállna annak, hogy a fiatalabb generációkhoz is eljuttatható legyen valami üzenet féle, mert egy ilyen szobrászati nyelv közelebb áll hozzájuk. Ezzel a monstrummal ez tutira nem fog sikerülni.

Kövér avatóbeszédére meg talán kár is szót vesztegetni. Mint általában, úgy most is hozta nemzetmegosztó formáját. Vagyunk „mi, magyarok”, ahogy ők utalnak magukra, meg mindenki más. A külföldről pénzelt „Istent, hazát és nemzetet tagadók”. Hogy ezt a marhaságot honnan veszik, s meddig képesek még a sajátjaikat hülyítve mantrázni, felfoghatatlan. Régóta tudjuk, hogy ekképp gondolnak ránk. Az azonban gyomorforgató, ahogy éppen ő, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének egykori segédmunkatársa beszél Lenin-fiúk utódairól, akik számon vannak tartva a neten. Meg az egész holdudvarral a háttérben arról, hogy ők egyfajta erkölcsi többséget képviselnek. Értik, ugye? Erkölcsi többséget. Ők. A fél ország röhög egy ilyen kijelentésen, miközben az egésznek kellene felháborodnia. Attól tartok, ideje volna végre komolyan elgondolkodni azon, hogy az úgynevezett politikai elit miért akadályozta meg mind a mai napig a rendszerváltás előtti felelősök elszámoltatását? Mára a kör kibővíthetővé vált vagy harminc évnyi újabb felelőssel.

Képek forrása: indavideo.hu / pestisracok.hu / kitervezte.hu / hvg.hu / varosikurir.hu

Forrás: BloggerBob