Regős Róbert: Átvilágítást!
Még mindig nem hagy nyugodni Kövér visszatérő arroganciája. Az a stílus, ahogy valami egészen bizarr erkölcsi fölény tudatában gátlások nélkül kioszt politikust, újságírót, egyáltalán, mindenkit, aki az általa elképzelt másik oldalról szembejön vele. Teljességgel felfoghatatlan számomra, hogy tud egy húzós Lenin-fiúkozás után este a tükörbe nézni.
Fel tudja-e idézni, miközben külföldről pénzelt, „Istent, hazát és nemzetet tagadók”-ról papol, milyen volt az a reménnyel teli izgalom, amikor a Soros Alapítványtól várt levelet? Emlékszik-e még arra az örömre, amikor megérkezett az értesítés, amely tudatta, hogy 1987 és 1988 között a Soros Alapítvány ösztöndíjával kutathatja a közép-európai társadalmi mozgalmakat? Hogyan értékelte a saját támogatását? Bosszantotta-e, hogy Orbán Soros pénzén Oxfordban tanulmányozhatta a ma már gyűlölt civil társadalmak eszméjét? Hogy Deutschot, előbb menedzseriskolában, aztán a University of Tenessee-n taníttatta? Németh Zsoltot, vagy Szájer Józsefet utálta jobban? Soros őket is Oxfordba repítette? Esetleg Schmidt Mária helyére fájt a foga, aki az Indiana University-n tanult Soros György jóvoltából? A sor itt is hosszan folytatható volna. A többiek talán kicsit jobban tudtak angolul. Ez lehetett a szerencséjük.
Miért nem történt még meg az elmúlt rendszer bűnöseinek felelősségre vonása? Hogy képes elviselni ez a nemzet, hogy mind a mai napig nem férhet hozzá a történelmének részét képező ügynöklistákhoz? Kövér beszél, hogy a Lenin-fiúk még mindig köztünk járnak? Tartok tőle, hogy igaza van. Ám nem a túloldalra kellene mutogatnia. Itt vannak, igen. Az ő soraikban éppúgy, mint a többiek között. Csakhogy úgy illenék, hogy előbb mindenki a saját portáján sepregessen. Mert ez így csak közös sunnyogás.
Ne firtassuk, hogyan válhattak a közösség törvényes módon megválasztott képviselőivé. Még mielőtt a csípőből tüzelő üdvhadseregük rám támadna azzal, hogy milyen alapon vonom kétségbe a legitimitásukat, jelezni szeretném, nem vonom kétségbe. Megválasztásuk nyilván megfelel az általuk meghatározott, s a saját politikai érdekeiket követő eljárásnak. Erkölcsi legitimitásukat viszont igenis megkérdőjelezem. Tapasztalataim egybevágnak a népi bölcsességgel. Az kiabál a legjobban, akinek a háza ég. Magyarul az bolsevikoz, az Lenin-fiúkhoz, aki a leginkább érintett a dologban.
Bizonyos vagyok benne, ameddig a múlt terhét cipelő bűnösöket el nem távolítjuk a közéletből, addig nem lesz itt megújulás. Magyarországon csak egy, mondjuk „tiszta kezek” névre keresztelhető mozgalom segíthet. Megvárhatjuk persze, amíg megoldja az idő ezt a problémát. Csak addigra ezek a figurák megfertőzik az őket elzavarni hivatott fiatalokat is, az ország pedig szép csendesen beledöglik abba, hogy kielégítse ezeknek a Lenin-fiúzóknak az irtózatos és mohó étvágyát.
Képek forrása: 60lap.hu / kulturpart.hu / varosikurir.hu / kapos.hu
Forrás: BloggerBob