Regős Róbert: A populizmus kora
A végén mindig az alapkérdéseknél kötünk ki. Nézem a parlamenti közvetítést.
A Jobbik aktuális megmondóembere, Jakab Péter hőzöng az ülésteremben. Nehéz más kifejezést találni arra, ahogy a miniszterelnököt kérdezi. Attól, hogy a politikai racionalizmus egy szekértáborba kényszerített boldog boldogtalant, még nem változtak meg alapvetően a dolgok. A Jobbik, minden megújulási kísérlete ellenére, amellyel folyamatosan igyekszik szalonképessé tenni magát, s amelynek következtében egyszersmind el is veszítette támogatóinak egy jelentős részét, épp annyira populista párt, mint amilyen korábban volt.
A nép nevében lehet szónokolni, hogy Magyarország jobban teljesít. Be lehet lengetni hatalmas GDP-növekedést. A nép nevében számon lehet kérni a miniszterelnökön, hogy mennyi az övé a nemzet gázszerelőjének vagyonából. A nép nevében és a néppel együtt lehet rettegni a bevándorlóktól. Ahogy fel lehet emelni a szót a diktátorokkal való parolázás ellen is. Meg lehet kérdezni, hogy megtudna-e élni Orbán havi 56 ezer forintból. A nép – úgy tűnik – bármit elvisel. Tűri, hogy a nevében mondjanak és megtegyenek bármit. A nép tudomásul vette, hogy populisták csinálnak hülyét belőle. Ki tudja, közben pedig talán igényli is ezt a populizmust. Kereslet és kínálat van itt is. A demokrácia lényegét még mindig alig értjük. Így aztán beérjük a hazai politikai elit meglehetősen szánalmas és silány kínálatával.
A legelkeserítőbb ebben az egész színjátékban az, hogy mindenki tudja, ez az egész tényleg nem több puszta teatralitásnál. Ahogy Jakab kérdez, s ahogy Orbán nagy rutinnal elkerüli a válaszokat, nem jó semmire. Egy-két képviselő jól szórakozik a háttérben, de ennél több haszna nincs a dolognak. Ettől még a közbeszerzéseket továbbra is ugyanazok nyerik, Orbán vazallusai a törvényeket ugyanúgy a saját érdekeiknek megfelelően alakítják, az istenadta nép pedig ugyanúgy nem élvez semmit az egészből, legfeljebb tátott szájjal lesi a vezér legújabb szentélyét. Ha pedig ma este valami isteni csoda folytán sikerülne idegenben nyernünk Wales ellen, akkor az megint csak azt bizonyítaná, hogy az ellenzék impotens, a népvezér pedig mindenben megfelel a tömegek vágyainak.
Az azonban bizonyos, hogy populizmus terén az ellenzéknek kapaszkodnia kell. Azt ugyanis kevesen csinálják jobban, mint a Fidesz. Orbánék már régen megtanulták, hogyan lehet az üres beszédet sebészi pontossággal konkrét személyes, vagy politikai érdekeik szolgálatába állítani. A Jakab féle hőbörgés legfeljebb az érzelmeket képes néhány percre felkorbácsolni. A hatalom birtokosai verhetik a mellüket, lám, Magyarországon demokrácia és szólásszabadság van. Hogy ez mit jelent, s a működésünk tényleg megfelel-e ezeknek az alapvető értékeknek, az senkit nem érdekel komolyan.
Képek forrása: 24.hu / media20.hu / policysolutions.hu
Forrás: BloggerBob