RoTaPress - Regős Róbert: Az Operaház fantomja

Regős Róbert: Az Operaház fantomja

Vannak egészen különös, leleplező tekintetek. Megtéveszthetünk másokat szavakkal épp úgy, mint tettekkel. Sőt, dumálhatunk a kettő viszonyáról össze-vissza, hogy még nagyobb legyen a káosz. Hogy is mondta Orbán Viktor?

„… ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.

Bármire akarta is a miniszterelnök felhívni e nyilván frappánsnak szánt fordulattal 2011-ben a figyelmet, a szavak és a tettek közötti összhang hiánya így is, úgy is gyalázatos.

A pillantások azonban mindig elárulják, leleplezik azt, ami valóban lejátszódik az emberben. Része ez az okosok által nonverbális kommunikációnak nevezett jelenségnek. Mindig, minden pillanatban és minden porcikánkkal kommunikálunk a világ felé. Lehet persze tudatosan ügyelni erre is, de az esetek túlnyomó többségében a testbeszéd spontán természetű. Nézem a felvételeket Orbán vasárnapi látogatásáról a felújított, 132 éves prágai cseh Állami Operában. Ahogy a gépjárműből kiszálló miniszterelnök kezébe két virágcsokrot nyomnak, hogy a protokoll szerint aztán átadhassa azokat Andrej Babiš családja szebbik felének.

Orbán tekintete végigfut a Pulse of Europe csehországi csoportjának az Opera előtt demonstráló zajos tagjain. Talán felötlik benne, hogy így hangoskodni operabálok alkalmával szoktak, főleg Bécsben. De hát ez a baráti Prága. Az ilyen happeningeken ráadásul többnyire a nercek szokták kivágni a biztosítékot, ám se ő, se az őt elkísérő kislánya nem visel szőrmebundát. Akkor meg mit fütyülnek, mit kiabálnak ezek itt? A miniszterelnök láthatóan nem érti az egészet. Tekintetében zavar, értetlenség, ingerültség. Megzavarják ezt a békésnek ígérkező estét. És hol vannak a cseh biztonságiak? Miért nem végzik a dolgukat? Egyáltalán, mi ez az egész?

Előre is elnézést kell kérnem, amikor leírom, hogy egy másik focirajongó tekintetét idézi fel bennem ez a pillantás. Nem, nem akarok semmiféle párhuzamot vonni Nicolae Ceaușescu és Orbán Viktor között. Ám a kondukátor szemében harminc évvel ezelőtt, a pártszékház erkélyén szerintem ugyanez a tanácstalanság volt megfigyelhető. Éppúgy nem értette, mi zajlik körülötte, mint Prágában a magyar miniszterelnök. Füttykoncert itt is, ott is. A katonaság azonban ott este a tömegbe lőtt. A cseh fővárosban pazar este következett az Operában, két felvonásban. Se az események történelmi jelentősége, se a demonstrálók száma nem összehasonlítható. Kizárólag a zavarodott tekintet. Az értetlenség.

Pedig józan ésszel a magyar vendéget fogadó ramazuri nagyon is érthető. Babiš ellen tízezrek demonstrálnak rendszeresen. Csehországban nem kérdés, nevezhetők-e oligarcháknak a rendszerváltás haszonélvezői. Babiš az ország második leggazdagabb embere. Nettó vagyonát 3,8 milliárd $-ra taksálják. Kis magyar oligarcháinknak van még hova fejlődniük. Ráadásul ennek az irdatlan vagyonnak a jelentős része a cégei által elnyert állami és uniós támogatásoknak köszönhetően halmozódott fel. Úgy tűnik, ott nincs szükség pénztárnokokra. Van viszont népharag.

Sokat gondolkodom azon, mi magyarok miért nem reagálunk hasonló vehemenciával a nyilvánvaló tényekre és igazságtalanságokra? Mi ez a furcsa lojalitás a hatalommal szemben? A prágai Állami Opera felújítását követő avató ünnepségen megjelent VIP vendégek köre meglehetősen szűköcske volt. A meghívottak közül nem volt ott se a szlovák, se a lengyel miniszterelnök, se a német kancellár. Úgy tűnik – s ez csupán az én olvasatom – se a szűkebb, se a tágabb politikai környezet nem kívánja tovább legitimálni annak a Babisnak a hatalmát, akinek politikai és gazdasági tevékenysége között az Európai Bizottság összeférhetetlenséget állapított meg. Orbán Viktor eleget tett a meghívásnak.

Ilyen körülmények között a legkevésbé az nem érthető, mit nem ért Orbán. A vasárnap esti demonstráció kifejezetten az ő személye, illetve politikája ellen irányult, s csak közvetve Babiš ellen. A gerillaakció elnevezése ez volt: Nem akarjuk Orbánt Prágában. Az Átlátszó interjút készített a Pulse of Europe csehországi szóvivőjével, Tomasz Peszyńskivel. Ellenőriztem, létező személyről van szó. Kendőzetlen véleményéből had’ idézzek ide néhány gondolatot: Orbán „… Magyarországon teljesen leépítette a demokráciát, folyamatosan nacionalista és populista ideológiai kampányt folytat a liberalizmus ellen, … migrációs politikája is undorító, ezért az Európai Unió egyik kártevőjének tartjuk.” Mindenki eldöntheti, van-e bármi alapja egy ilyen nyilatkozatnak.

Orbán Viktor persze maga is megemlékezett a vasárnap esti kulturális programról a Facebook profilján. Különösebben nincs mit meglepődni azon, ha csak ezt a bejegyzést nézem meg, máig nem tudok a demonstrációról. Megértő vagyok. A helyében talán én is hallgattam volna az épület előtti eseményekről. Csak hát ez semmit nem változtat a történteken.

Képek forrása: euronews.com / banatulazi.ro / facebook.com/orbanviktor

Forrás: BloggerBob