Regős Róbert: Szégyen a foci de hasznos
2,8 milliárd nagyváradi fociakadémiára
Meggyőződésem, ha Nagyvárad nevét halljuk, vagy leírva látjuk, a legtöbb embernek még mindig Ady Endre ugrik be.
A publicisztikai műfajt elképesztő magas színvonalon művelő költő – az a gyanúm – ma újságíróként be se tehetné a lábát a Kövér László szigora által uralt Parlamentbe. Áldozzunk a kultúra oltárán, s had’ ajánljam e blog minden olvasójának figyelmébe a nemrégiben megjelent Ady megmondja című kötetet, mely a Corvina kiadó gondozásában látott napvilágot. Az a kritikai attitűd, amelyet Ady képviselt zsinórmértéke kellene, hogy legyen a hazai újságíró szakmának.
Könyörgöm, állítsa már meg valaki ezt az őrületet! Meddig és miért kell még mindig elviselni, eltűrni, lenyelni ezt a tébolyt. Évek óta ömlik számolatlanul a közpénz a magyar fociba s közben persze privát zsebekbe is. Épülnek a stadionok, melyek kihasználtsága jó, ha a 10 %-ot eléri. Fenntartásuk szinte elviselhetetlen terhet jelent az önkormányzatoknak, kivéve azon kevés, valóban profi egyesületeket, amelynek nincs szüksége önkormányzati támogatásra. A HVG-ből tudom, hogy a románok nemzeti kincse, Gheorghe Hagi, uniós és állami támogatás nélkül, kizárólag a saját pénzéből alapított fociakadémiát. Példaértékű. Nálunk, bárki láthatja, alig lézengenek rajongók a nézőtereken. A Veszprém kézilabda csapata fél év alatt produkált akkora nézőszámot, mint kilenc „első osztályú” labdarúgó csapat összesen a 2018-as teljes évben. Már az elnevezés is nevetséges. Első osztályú.
Ráadásul, feltéve, de meg nem engedve, hogy a recept beválik, s belátható időn belül világbajnok lesz a magyar labdarúgó válogatott, ugyan mit érünk el vele? Mennyiben javítaná egy ilyen csoda a kedélyállapotunkat? Mi működne ettől jobban Magyarországon? És vajon hányan rajonganak ma tényleg a hazai labdarúgásért? Nyilván sokan. Le a kalappal a kitartásuk előtt. De mégis, mekkora lehet ez a tömeg? Tegyük fel, hogy fordulónként és hétről hétre a távoli jövőben minden meccsen megjelenik 20 ezer néző. A jelen körülmények között ez ugye hat meccset jelent egy-egy fordulóban, azaz 120 ezer embert. Bár így volna! Legyünk jó fejek, s éljünk azzal a rendkívül pozitív hipotézissel, hogy a tényleges rajongók negyede jár ki a meccsekre, azaz számoljunk félmillió magyarral, aki megőrül a hazai labdarúgásér.
Kizárólag eszelős diktátorok romlott lelke szokott úgy működni, hogy elhiszi, ami az ő rajongásának tárgya, az jó azoknak is, akik fölé minden erejével igyekszik kiterjeszteni totális hatalmát. Csak hát nálunk szavakban demokrácia van, még ha illiberális is.
Képek forrása: liget.ro / maszol.ro / librarius.hu / travellina.hu / 24.hu
Forrás: BloggerBob