Regős Róbert: A gyűlölet nem pálya
Gnonsiane Niombla. Nem gondolom, hogy a miniszterelnöknek feltétlenül tudnia kellene, ki ez a rendkívül szimpatikus kézilabdázó. Bár a sport révületében élő, s a sportot igen erős politikai ütőkártyakánt használó Orbánnak talán mégis illene ismernie a világ- és Európa bajnok sportolónőt, aki jelen pillanatban a Siófok első osztályú női csapatát erősíti. A Balaton-parti társaság szerdán Debrecenben játszott, a nézőtérről pedig több alkalommal hallatszott huhogás. Ne játsszuk az értetlent! Mindenki pontosan tudja, hogy ez mit jelent, pedig a legtöbb mérkőzésen ott a felirat: A gyűlölet nem pálya.
Őszintén szólva én piszkosul kellemetlenül éreztem magam, amikor Gnosiane Niombla posztját olvastam az Instagramon. Szavaira, melyek szerint még sosem játszott rasszista közönség előtt, de köszöni, hogy ezzel erőt is adtak a játékhoz, elöntött a szégyen. Aligha képzelhető el ennél korrektebb, ugyanakkor megalázóbb és fájdalmasabb riposzt egy magyar szurkolók számára. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy elszigetelt jelenségről, csupán néhány bunkóról van szó a B-középből.
Tisztázzuk! Magyar ember magától soha nem rasszista. Ha rá is csodálkozik az övétől eltérő bőrszínre, az még nem rasszizmus. Sőt, ha egy őrségi kiskocsma fekete pultosára azt mondja az idős bácsi, hogy néger, az se rasszizmus. Egy olyan kevert nemzetben, mint a magyar, nem nagyon lehet meghatározó az idegengyűlölet. Fennmaradni is – minden herderi jóslat ellenére – csak azért tudtunk a népek olvasztótégelyében, mert nyitottak voltunk. A jelenleg tapasztalható indulatok és félelmek mesterségesen felkorbácsoltak. Máig alig képzelhető el, ha egy szerény körülmények között élő család portáján megjelenik valaki azzal, hogy egy szelet kenyérre volna szüksége, üres kézzel kelljen távoznia. Egy sok szenvedést megélt közösségből soha nem kopik ki az elesettek iránti együttérzés.
Gyöngyöspata. Melyik szülő viselné el, ha a gyermekét kizárnák az osztálykirándulásokból, vagy ha mások gyerekeivel szemben az övét nem vinnék uszodába? Ki tűrné, hogy az iskolai WC-be vödörben kelljen hordani a kicsinek az öblítővizet? Ki nem tiltakozna, ha a továbbtanulás lehetőségétől maga az iskola fosztaná meg a gyereket? S ha az ép lelkű szülőktől megkérdeznék, egyenlő esély járj-e minden gyermeknek az élete kezdetén, ki válaszolna egy ilyen kérdésre nemmel? Az emberek alapvetően normálisak.
Orbán Gyöngyöspata kapcsán szintet lépett. Arról beszél, hogy valami vélt népi igazságérzetre apellálva jogunk van figyelmen kívül hagyni, vagy legalábbis átértelmezni jogerős bírósági ítéleteket. S miközben itthon látványosan és gátlástalanul tiporja lábbal a jogállamiságot, sértődötten reagál arra, ha az Unió vizsgálni meri a jogállamiság hazai helyzetét. A tömegek persze extázisban vannak a gyönyörűségtől, hogy a romák nem jutnak a nekik megítélt pénzükhöz, meg attól, hogy a vezér keményen odamondogat az Eu-nak.
Képek forrása: instagram.com / nepszava.hu / csaladinet.hu / galeri.uludagsozluk.com
Forrás: BloggerBob