Regős Róbert: A származás okán

Az ember számára a kirekesztés jelenléte akkor válik tapinthatóvá, amikor a származására hivatkoznak. Mintha bármilyen álláspontjában elkerülhetetlenül befolyásolná az etnikai, vallási, vagy egyéb identitásbéli hovatartozása. Kapom én is nap, mint nap. Csak hát, ha valaki publicisztikák írására adja a fejét, annak ezt el kell viselnie. Nem is volna szabad foglalkozni a kommentekkel. Nem is ezt teszem. A kommentelés maga ugyanakkor egy olyan társadalmi jelenség, amellyel lehet, kell, érdemes foglalkozni.

comment buton
A legocsmányabb módja a kirekesztésnek, ha együttérzésbe burkolják. A minap valaki olyasmit írt az egyik írásomhoz egy kommentben, hogy a származásom okán én érzékeny vagyok a kitörés napja kapcsán tartott rendezvényekre, az azokon elhangzottakra és a közreműködőkre. Bocsánat, ez utóbbiakat én tettem hozzá, hogy kontextust teremtsek ennek a megszólalásnak. Aztán a hozzászóló még hozzá tett annyit, hogy az írásomban sok a csúsztatás, persze nem említve egyetlen konkrétumot sem. A kommentek már csak ilyenek.

Én azt gondolom, akkor már sokkal tisztességesebb kimondani, amit valóban gondol valaki. Mondja azt, hogy rohadt zsidó, koszos cigány, szemét migráns, vagy köcsög buzi. De az, hogy származásom okán vagyok érzékeny bármire, számomra végtelen ostobaságnak tűnik. Ha volna bennem érzékenység a származásom okán bármi iránt, az egyedül az én dolgom volna. Nem osztanám meg senkivel, nem is hozakodnék elő vele. Egyszerűen nem tartozik másra.

goodstudio180500165
A publicisztika, annak ellenére, hogy szubjektív műfaj, minden esetben a közösség dolgaival foglalkozik. Ez ott van a nevében. A felháborodásnak, hogy a nyilvánosság előtt a mai Magyarországon Hitlert idézgetik, semmi köze a származáshoz. Pusztán egy személyes vélemény, amit kizárólag azért osztok meg, mert a tárgyát mindannyiunk számára veszélyesnek tartom. A közösséghez van köze, amelyben élünk. Mert ha egy sörmárka címkéjén megjelenő ötágú vörös csillag felháborodást kelt, de horogkereszttel a karon lazán lehet masírozni, azt kiegyensúlyozott hangnemben nevezhetjük ugyan következetlenségnek, de valójában büdös nagy bunkóság és piszok veszélyes. Az pedig, ha a gyerekeinknek olyan szerzőket tanítanak, akik szimpatizáltak a fasizmussal, minimum hátborzongató, s nem véletlen, ha felzúdul rajta a fél ország.

A kirekesztő eszmék mindig olyan helyeken lelnek termékeny talajra, ahol nagy a szegénység. A gazdasági, a morális és az intellektuális. Ez emelte Hitlert magasra. Nem keresek analógiákat. Tény azonban, hogy papolhatnak itt a bérek szárnyalásáról, ha restelljük, ha nem, Magyarország az Unió második legszegényebb országa. Miért kellene csúsztatásnak tekintenünk, ha összehasonlítjuk a hazai nyugdíjakat a többi országéval? Hasít a gazdaság? Talán nem tény, hogy az ipari termelés 30 %-át az az autóipar adja, amelybe még nemzeti Mészáros Lőrincünk sem tudta bevásárolni magát? Talán nem tény, hogy Eu-s támogatások nélkül, ha lehet, még rosszabbul állnánk? Persze, a mi pénzünk az is. Csak épp a közösség dobja össze. Talán nem tény, hogy az uniós normák alapján alul teljesít a hazai oktatás? Hogy a CEU elüldözését követően – persze tudom, nem üldözte el őket senki – most épp a közoktatást igyekszünk minden eddiginél mélyebb bugyrokba taszítani? Talán nem tény, hogy Magyarországot a legkorruptabb európai országok között tartják számon? S talán nem tapasztaljuk valamennyien ezt a korrupciót minden nap? Miért nem vagyunk képesek mindezzel szembenézni?

pacsi money
S akkor valaki azt mondja nekem, hogy a származásom okán szorul össze a gyomrom, ha újfasisztákat látok a Városmajorban. Az övé miért nem szorul össze? Mikor fog összeszorulni? Ha valahol egy elmebeteg majd kitalálja, hogy az ő származásával is baj van? Majd akkor, ha azt látja, hogy ezen nem lepődik meg, nem háborodik fel senki? Félek, akkor már késő lesz.

Képek forrása: tortenelemtanulás.blog.hu / canstockphoto.com / mandiner.hu

Forrás: BloggerBob