Regős Róbert: Enyém a hatalom! – de a felelősség is
Már szinte ráunt az ember, annyiszor elmondták a járvánnyal összefüggésben, hogy holnaptól minden másképp lesz, mint korábban.. Hangzatos kijelentés ez, amit elég nehéz értelmezni. A fiataloknak főleg. A harminc alattiak jószerivel nem éltek még más világban, mint a mostani. Látva, milyen ingerülten reagálnak, ha akadozik az internet, az jut az eszembe, hogy soha nem láttak lajtos kocsit, alig tapasztalhattak áramkimaradást, nem élték át, milyen, ha leáll a tömegközlekedés, gőzük nincs a jegyrendszerről, s a háborús képeket is csak a képernyőről, vagy fényképekről ismerik. Szerencsések, mert nyilván nem ettől kell tartani.
Sokan gondolják azonban úgy, hogy Magyar Közlöny legfrissebb számának megjelenésétől valami tényleg alapvetően fog megváltozni. Nem a veszélyhezet kihirdetése óta eltelt napokhoz képest. Nem is az országgyűlés Fidesz-KDNP-s kétharmados többsége által ma elfogadott úgynevezett koronavírus törvény következtében. Igaz, a kormány a rendszerváltás óta soha nem látott mértékben kiterjesztett hatalmat kapott. Az is igaz ugyanakkor, hogy erre a hatalomra nem az új törvény elfogadásával tett szert.
Ha a látszólagos előnyöket nézzük, s anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, elég világos, hogy a rugalmasság, a kialakuló helyzethez való gyors alkalmazkodás rendkívül fontos veszélyhelyzet idején. Ilyenkor nincs idő pepecselni, előterjesztéseket egyeztetni, elviselni a mindenkori ellenzék okoskodását. Fontos, hogy a demokrácia békeidőben bizony lassú mechanizmusai helyett legyen lehetőség a gyors döntéshozatalra, a járvány megfékezése érdekében. És ez az utolsó tagmondat – a járvány megfékezése érdekében – ez a legfontosabb itt. Azonban épp az elmúlt napokban vált egyértelművé, hogy mindez működik a ma erőszakkal átvitt külön törvény nélkül is.
Politikai értelemben ma nem történt tehát semmi lényeges se a járvány, s a demokrácia szempontjából. Úgy tűnik, az ellenzék ezt pontosan megértette. Az egyetlen dolgot tette, amit tehetett, s ami persze épp oly reménytelen küzdelem volt, mint eddig bármi. Verte az asztalt az időkorlát hiánya miatt. Ne legyenek illúzióink. Tényleg egyedül Orbán Viktoron fog múlni, hogy a járvány enyhülését követően mikor dől hátra vezetői bőrfotelében a Karmelita kolostor mélyén, mikor dörzsöli meg szemét kicsit elálmosodva, s nyújtózik egyet nyöszörögve, elfojtott ásítás közben szűrve a szavakat a fogai közül, hogy na jó, kezdem unni ezt az egészet. Csináljuk vissza. Addig azonban minden adott számára a totális hatalom gyakorlásához. Ahogy minden felelősség is szinte egyedül az ő vállát nyomja.
Képek forrása: MTI - Máthé Zoltán / louise.hu / MTI - Kovács Tamás / hvg.hu
Forrás: BloggerBob