Regős Róbert: Mennyi? Harminc!
Újra, meg újra felcsendül a dudaszó a Clarck Ádám tér környékén, kifejezendő, hogy vannak, akik nem feltétlenül értenek egyet a kormány járvány ügyben hozott intézkedéseivel.
Bár az embernek megvan a saját, jól bejáratott véleménye, a jó ég tudja, kinek van igaza. De talán nem is ez az érdekes.
Ha viszont harminc évvel azt követően, hogy az új politikai elit tartósan befészkelte magát a parlamentbe, még mindig akadnak, akiknek az ilyen típusú demonstrációkról mindössze annyi jut az eszükbe, hogy bizony a KRESZ szabályait be kellene tartani, nos, ez elég elkeserítő. Nem éppen a demokrácia diadalmenete. Olyan, mintha valaki a tíz ujját megnyalná a fácánleves elfogyasztását követően, majd kifogásokat emelne, hogy azt a madarat biztosan nem kötötték fel érlelés céljából a farkánál fogva az előírt ideig, tudniillik addig, ameddig az a bizonyos farok el nem engedi a tetemet. Ennyit a kulinaria szabadságáról és művészi kreativitásáról.
Ausztria a mi laboratóriumunk. 2-3 hét csúszással követjük mindazt, ami ott történik. Az okosok figyelik a stratégiai lépéseket és azok következményeit. Nekünk pedig nem nagyon van mit tennünk, bízunk a bölcsességükben. Kivételesen a megkésettségünk az előnyünk. A járvány később ért hozzánk, mint hozzájuk. Fel tudunk készülni az előttünk álló időszakra. Vitathatatlanul okos dolognak tűnik figyelni őket. Mégis, a korlátozások enyhítését – fittyet hányva arra a bizonyos megkésettségünkre – közel egyidőben bevezetni, mint ők, újabb irracionalitásnak tűnik.
A járvány a magyar egészségügyet egyelőre abban az értelemben nem teszi próbára, hogy a fertőző beteget száma eddig nem haladta meg a kezelhető mértéket. Tudják mit? Legyen ez a kormány érdeme. A miniszterelnök szakemberei kitalálták, mi volna a jó a magyarnak, mi pedig néma alázattal, fegyelmezetten követtük az útmutatásaikat. Már épp aggódni kezdtem, hová tűnt a magyar éthosz? De kit érdekelnek az ilyen fellengzős szavak? Nyiladozik a szabadság.
Valaki kezembe nyom egy cédulát. „Ez mind elhangzott. Ők mondták.” – hadarja, aztán elrohan, mintha menekülne valami elől. Olvasni kezdek:
- csak a pesti fertőz vidéken
- a vidéki nem fertőz Pesten
- főleg alvás közben támad, 15 óra után
- 65 év feletti nem fertőz 65 év felettit
- a 65 év feletti nem mehet együtt a 65 év alatti házastársával vásárolni, nehogy megfertőzzék egymást
- csak ismeretlen helyre szabad menni kirándulni, lehetőleg olyanra, amit még a vírus sem ismer
- nem szereti a kultúrát és a zenét, viszont hívő
- strandokon nem fertőz, csak a vidéki nyaralódban, de csak, ha pesti vagy
- a lázmérés nem gyógyítja
- a dolgozó embereket kikerüli
- a politikusokat is
- gyerekeket nem fertőz, csak és kizárólag a gyermekotthonok lakóit, ők még a gyermekotthon udvarán is elkapják, ezért nem léphetnek ki még oda sem
- a láz minden esetben két cataflammal 37 fok alá vihető
- a sofőr minden esetben előre üljön a kocsiba
- a kórházból hazaküldötteket külön fürdőszobában ápoljuk, a szappan ez esetben nem vírusölő
- az egy háztartásban élők csak a lakáson belül mehetnek egymáshoz közel, lakáson kívül ők is fertőzik egymást
- a maszk nem véd, de viselése kötelező
- Magyarországon előzetes bejelentkezés alapján a mai nap tetőzik, ezért holnaptól megszűnnek a korlátozások. VIDEKEN
30 év irdatlan hosszú idő. Bőven elég ahhoz, hogy bizarr környezetük centrumában elveszítsék minden kapcsolatukat a parlamenten kívüli valósággal.
Képek forrása: blikk.hu / index.hu / kozterkep.hu / promenad.huv / consilium.europa.eu
Forrás: BloggerBob