Regős Róbert: Zászlóbűnözés
A hatalom, a hatalom kiszolgálói és hatalommal ilyen-olyan okból elégedettek sokasága kezd valami vallási kasztra emlékeztetni.
Kialakult egy kizárólag rájuk jellemző, szimbolikus beszédmódjuk. Furcsa, látszólag misztikus erővel rendelkező szavakat használnak. Olyan problémákat tesznek a közbeszéd tárgyává, amelyek egy racionális szövegkörnyezetben értelmezhetetlenek.
Próbálom elfogulatlanul végig gondolni az eddigi kormányzati ciklusok sorát, de ehhez a révülethez még csak hasonló tendenciát sem tudok felidézni a rendszerváltás óta. Egyetlen kormány sem – talán még Orbán első kormánya sem – lovagolta meg ilyen vehemenciával a gyűlölet politikáját. Kritizáltak persze liberális és konzervatív politikusokat, de nem kreáltak ellenségképet se magából a liberalizmusból, se a konzervativizmusból. Szidták a kozmopolitákat és a nemzeti érdekeket mindenek fölé helyezőket, de nem démonizálták egyik ideológiát
Politikai értelemben az ország ’89 óta megosztott. Ám ezidáig soha nem gyűlölte az egyik tábor – és jellemzően csak az egyik – a másikat. Hogy hol kezdődött ez az egész, ki tudja? Ám az, hogy e megosztottság következményei nemcsak szomorúak, de károsak is mind az egyénre, mind a társadalom egészére nézve, az egészen bizonyos.
Az egész jelenet egyszerűen röhejes. Tökéletes tünete ugyanakkor annak, ahogy ez a mostani rezsim semmit nem tud kezdeni a kormánykritikus megnyilvánulásokkal. Az intézkedő rendőr szerencsétlenkedésében Orbán és holdudvara tehetetlensége tapasztalható meg. Próbál udvarias lenni. Nem megy neki. Próbál választékosan fogalmazni. Nem megy neki. Próbálja jogszabályi hivatkozásokkal körül bástyázni magát. Nem megy neki.
„… mint zászló mint demonstrációs kellék szolgáltat Önnél…”
Átszakad minden gát, s röhög a közönség. Igen, ez itt a hatalom maga. Odaállítanak valakit, hogy aztán az ő farkával verjék a csalánt. Hogy ő csináljon bolondot magából a hatalom ostoba arroganciája miatt. Ilyenek ők mind. Épp ennyire esetlenek, épp ennyire humortalanok. És ettől nevetségesek. Pont, mint ennek a rendőrnek a mondatai. Hullámokban tör elő a nevetés a nézelődők között. Tényleg olyan, mint a kabaré. Mert ott lehet felszabadultan röhögni. Akár egy szelep az ország fenekén. Csakhogy ez itt mégsem a kabaré. Ez Budapest belvárosa. Ahol szabálysértési eljárást kezdeményeznek egy országgyűlési képviselővel szemben, mert van nála valami drapéria és közben zenét hallgat a kocsijában. Magyarország 2020. május 18.
“A zászló mint demonstrációs kellék szolgált Önnél” 👉🏻 zászlóbűnöző lettem. És ha ketten ülnek az autóban, az ezek szerint “gyülekezés”. A bíróságon folytatjuk, de a politikai cél világos: elhallgattatás és ellehetetlenítés. Ebből nem esztek, urak ott a Várban!
Közzétette: Szél Bernadett – 2020. május 18., hétfő
Kínos az egész. De hát zászló-e az uniós lobogó, ha zöld? Vagy csak közönséges vászon? Ha az utóbbi, akkor mi a baj vele? Ha az előbbi, akkor meg pláne! Dereng a logika. Ha zászló, s mint ilyen, egy demonstrációs kellék, akkor ez itt egy demonstráció. Aha. Értem. Ráadásul ketten ülnek a kocsiban. Ha pedig ketten vannak, akkor ez már minősíthető akár gyűlésnek is. Az pedig ugye jelenleg tiltva van. Feltéve, hogy „közügyben való véleménynyilvánítás céljából” (2018. évi LV. törvény) ülnek ketten abban a kocsiban. De ezt honnan is lehetne tudni? Úgy tűnik, nem állítanak meg mindenkit. Netán vadásznak Szél Bernadettre?
Nem folytatom. Tényleg kabaré. A hatalom impotenciája egyetlen jelenetsorban. Nem hozom szóba se a demokráciát, se azt, hogy rendőrállam, diktatúra, a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága. Látható, hogy ez a rendszer retteg az ellenállás, a kritikai gondolkodás legszelídebb formáitól is. S mivel a demokráciákban megszokott megnyilvánulásokkal képtelen kezdeni bármit is, intézkedéseiben megteremti saját kabaréját. Mégsem tudok röhögni rajtuk. Így aztán marad a szomorúság, a melankólia, némi depresszióval fűszerezve.
Képek forrása: 24.hu / borsonline.hu / facebook.com / kieselbach.hu / nyugat.hu
Forrás: BloggerBob