Regős Róbert: 50 forint

Őszintén szólva nem emlékszem rá, kaptam-e valaha 50 filléres fagyit. Az határozottan megvan, hogy volt ennyi is egy – fene tudja hány grammos – gombóc ára, de hogy csak hallottam róla, mert még nem is éltem akkoriban, vagy ténylegesen jutott belőle nekem is, azt nem képes kibogozni az emlékezetem. Akár így, akár úgy, jó lehetett. Annak ellenére is, hogy néhány évtizede az 50 fillér durván mást jelenthetett, mint most. Ahogy persze a fagyi sem olyan volt, amilyennek ma szeretjük.

50filler
Ötven forint ennek épp a százszorosa. A régi papírpénzek közül nekem ugyan a 20 forintos tetszett a legjobban, talán a színe miatt, az idealizált Dózsa György portréval. Ám azt gyerekként is tökéletesen felfogtam, hogy az ötvenes más kategória. A képzeletemet persze nem a Rákócziról készült Mányoky Ádám arckép izgatta, hanem a hátoldalon található csatajelenet. Dózsát nem igazán tudtam elképzelni abban az idétlen kalapban, a hátoldalon pózoló jóképű kondibetyárral, kezében a kalapáccsal és a kalásszal, nem igazán tudtam mit kezdeni. Rákóczi kiegyensúlyozottsága nekem túl unalmas volt, a lovakon kivont karddal száguldozó vitézek viszont elvarázsoltak. Persze mindig a kuruc figurával azonosultam.

Egy-egy húszast apám időről időre, viszonylagos rendszerességgel a zsebembe dugott, az 50-es bankó azonban csak ünnepeken került elő. Egy gyerek számára is volt tehát érzékelhető értéke. Mégis, egy életre belém vésődött az a tragikus eset, amikor egy nénit 50 forintjáért gyilkoltak meg. 50 forintért! A tettest meg is szólaltatták, talán a Kékfényben. A véglény szerűségnek, az értelem tökéletes hiányának és az erkölcs nélküli létnek olyan esszenciájával azóta sem találkoztam, mint annál a fiatalembernél. Amikor megkérdezték tőle, mit csinált, miután ráállt az idős hölgy nyakára, valami ilyesmit tudott kinyögni: hát, úgy rugóztam rajta. Üresség és valami halálos, dermesztő fagy érzése vesz erőt rajtam a mai napig, amikor eszembe jut ez a jelenet.

50ft
Nyilván sokan találnak majd kivetnivalót ezekben az asszociációkban. Csak hát annyi más mellett az ember a képzettársításait sem igazán képes uralni. Írhattam volna mondjuk azt is, hogy 50 forintból akár tíz kuglert is lehetett venni valamikor. Ám az még bonyolultabb sztori, hiszen ki tudná megmondani, hogy az 1900-as évek elejéig még hivatalosnak tekintett osztrák-magyar forint hogyan viszonyult a maihoz? Arról nem is beszélve, hogy a kugler egy családnévből lett kugler, ám a cukrászkészítmény eredendően a mignon, amit ma már ismét minyonnak nevezünk. S akkor a Kugler család és Gerbeaud Emil kapcsolatát még szóba se hoztam. Ennyit az asszociációkról.

S hogy mire ez a nagy hűhó? Nyilván kitalálták. Orbán Viktor bére – ahogy azt a kormany.hu-ra hivatkozó Blikk közzétette – tíz év elteltével kimozdult a holtpontról. Na, erre a hírre nyilván sokan kapták fel a fejüket. Egy korrekciónak köszönhetően ugyanis nemhogy növekedett volna, ahogy az ennyi idő elteltével elvárható lenne, de csökkent, méghozzá kereken 50 forinttal. Egy korrekciós automatizmusba nem kell túl sokat belegondolni. Nyilván voltak, akik már eleve hőzöngeni készültek, hogy na persze, az elit fizetése megint az egekbe szökik. Csalódniuk kellett, legalábbis, ami a miniszterelnököt illeti.

kugler
De bizonyára vannak olyanok is, akik azt gondolják, Orbán tíz év után megérdemelné a béremelést. Azért az mégsem megy, hogy a miniszterek, s lassan az államtitkárok között is a főnöké a legalacsonyabb fizetés. Nos, nekik is csalódniuk kellet. Ez az aránytalanság továbbra sem szűnt meg.

Én magam azt gondolom, hogy egy miniszterelnököt bizony nagyon meg kell fizetni. Álszeméremnek tartom a bérről való lemondást, függetlenül az érintett vagyoni helyzetétől. Dolgozik, tehát kapja csak meg és tegye el, vagy ha megteheti ajánlja fel a munkája ellenértékét. Két millió körüli javadalmazás persze irgalmatlanul magasnak tetszik a minimálbérhez, a kezdő tanárok, orvosok béréhez, a hivatali dolgozókéhoz, s a nem reprezentatív vállalatok fizikai dolgozói jövedelméhez képest is.

minimalber
Szerintem azonban kapjanak akár többet is. Valóban komoly teljesítmény csak így várható el tőlük. Mindössze három feltételhez kötném az alkalmazásukat, s az ezzel járó díjazásukat. Egyrészt a munkájuk minősége legyen számonkérhető. Másrészt a családtagjaik – lehet nemzeti konzultációt tartani arról, milyen fokig – ne kerülhessenek se állami intézmény vezető munkakörébe, se politikai pozícióba, s üzletileg se kapcsolódhassanak semmi féle állami beruházáshoz. Végezetül szigorúan ellenőrizzék a közvetlen és közvetett környezetük gyarapodását. Meglehet, mindennek a jogi feltételei most is adottak. Ám hogy ez a kontroll nem működik jól, abban biztos vagyok.

Populizmus? Igen, az. Bocsánat érte. Csak annyit akartam mondani, hogy adják vissza Orbán Viktor elkorrektált 50 forintját, mellette pedig jusson kugler mindenkinek.

Képek forrása: numizmarket.hu / bankjegyek.com / origo.hu / MTI

Forrás: BloggerBob