Regős Róbert: Színművészek árulása
Ha számítana ebben az országban a szakmai teljesítmény, ha volna valódi súlya a díjaknak, akkor most azzal kellene kezdenem, hogy a hatalom arcul csapta a színházi társadalmat. Megmutatta, kérhettek bármit, nekünk csak a saját Kossuth-díjasaink számítanak. Amúgy kedvünkre teszünk veletek azt, amit csak akarunk. Hiába fordultok hozzánk, pusztán annyit kérve, ne döntsetek a fejünk fölött, legalább álljatok szóba velünk, hogy megérthessünk benneteket, s ti is megérthessetek bennünket, megértés helyett a hatalmi gőg lép előtérbe.
Mert ugye a színész arra való. Megvan még Orbán szabadkai „rendezése” 2014. áprilisából? „Hol a színész úr? Hol a színészünk? Elment? Egy himnuszt énekeljünk már! Kezdjen bele! Menjen föl és kezdjen bele!” Árulkodó mondatok. Úgy táncolj, ahogy én akarom! Palkovics pedig, úgy tűnik, jó tanítványnak bizonyul, ha színészekről van szó.
Ami ebben a szerencsétlen történetben mindenek felett zavar, vagy – magam is korábban színészként színházi oktatóként és színházigazgatóként érintett személyként – még inkább fáj, az a bizonyos második nyílt levél. A Színművészeti Egyetem átalakításának tárgyában született első levél Ragályi Elemér kezdeményezésére íródott. Címzettje Semjén Zsolt és Palkovics László volt, s a törvényjavaslat visszavonását és érdemi tárgyalások kezdeményezését kérte az egyetemmel. Hetven jeles színházi ember írta alá.
Gyomorfordító. Köszönjük miniszter úr, köszönjük, köszönjük… Mintha József Attila hajlongana Horger Antal előtt.
Ami azonban ennél is elkeserítőbb ebben az egészben, hogy tiszteletet érdemlő művészek, s be kell valljam, néhány barátom is ott található az aláírók között. El sem tudom képzelni, hogyan lesznek képesek ezek után tükörbe nézni. Ja, és ami miatt a díjakkal kezdtem, nos, annak érdekében, hogy ennek az ocsmány hajbókolásnak nyomatékot adjanak, sikerült meggyőzniük néhány Kossuth-díjast. Ez persze lehetne akár természetes is. Ők vagy a szabad művészet árulói, vagy nem értik maguk körül a világot. Mégis, sokat elárul az, ahogy különbséget tesznek az aláírók között. A tekintélyelvűség, a hierarchikus gondolkodás mesterpéldája, ahogy az első 12 helyen a 12 Kossuth-díjas aláíró pöffeszkedik betűrendben, s csak utánuk a többiek. Ezzel szemben az első levél 30 (!) Kossuth-díjasa minden fennhéjazás és elkülönülés nélkül simul bele a névsor betűrendjébe. Az apróságokban sokszor lényegi dolgok húzódnak meg.
Képek forrása: 24.hu / eduline.hu / internetfigyelo.wordpress.com / magyarhirlap.hu / lelekmorzsak.lapunk.hu
Forrás: BloggerBob