szombat, augusztus 15, 2020
728x90 EU Imagery

Ha jól emlékszem, rekkenő hőség volt csütörtökön. A földeken javában folyt az aratás.

Egy kombájn által felkavart hatalmas porfelhőt szemlélve épp a napokban tűnődtem el azon, hogy a föld az embertől máig milyen kemény munkát követelve termi meg kincseit. S hogy mennyivel könnyebb ilyenkor azoknak, akiknek az aratógépeit már nem közvetlenül ember, hanem computer irányítja. Amikor idáig jutottam, némi rossz érzés fogott el, hiszen én is egy légkondicionált autóban szemléltem ezt a forró nyári képet, s bár tudom, sok kombájn itthon is képes hűvöst és tiszta levegőt biztosítani a vezetőfülkében, azért a dolog mégsem csak annyiból áll, hogy ott benn ücsörög az ember.

ferfi1
Még soha nem jártam a Karmelita kolostorban, de úgy gondolom, a külső körülményektől függetlenül ott is mindig kellemes lehet a klíma. Talán ez is közrejátszott abban, hogy itt tartották a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutatóját. Persze a helyszín és az a tény, hogy Orbán Viktor személyesen ajánlotta a kiadványt, az esemény, s talán az ágazat jelentőségét volt hivatott jelezni. Mégis, a Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter által társszerzőként jegyzett kötet bemutatóját hitelesebb lett volna valahol a földek mellett megtartani, por és izzadtságszag közepette, zománcozott ceglédi kannából töltött hűvös kútvizet kortyolgatva. Igazán archetipikus kép, nem? Még akkor is, ha ez a név, ceglédi, főleg egy z-vel kiegészítve, nem cseng a legjobban kormánykörökben.

A dolognak meglett volna az az előnye is, hogy a miniszterelnöki ajánló sületlenségeit a nagy melegre lehetett volna fogni. Mert mi más volna a magyar vidék felemelkedését azzal jelezni, hogy már „nincs messze az, hogy … egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban.” Vajon Budapest melyik kerületére gondolt a tisztelt miniszterelnök úr? S vajon a magyar faluban arról álmodoznak, hogy egyszer úgy fognak élni, mint honfitársaik a fővárosban? Úgy tűnik, Orbán lassacskán tényleg olyan messze kerül a magyar valóságtól, hogy ezt a szakadékot már a távolba nézésben bajnoki aspiráns Pandacsöki Boborján se volna képes áthidalni mindent legyőző pillantásával.

ferfi2
Aztán ott van az a velőtrázó gondolat, hogy „a magyar férfiember archetípusa a gazda.” Engem ez teljesen összezavart. Egyrészt persze örvendeztem, hogy a mi vezérünk ilyen komoly fogalmi apparátussal rendelkezik az egyéb apparátusai mellett. Másrészt komolyan el kellett töprengenem azon, hogy ugyan mitől magyar a magyar. Merthogy az archetípus kifejezésben – s Orbán ezzel tökéletesen tisztában van – bizony ott ketyeg a görög arkhé, ami kezdetet, őselvet jelent. Csakhogy ezt figyelembe véve, mit kezdjünk a gazdálkodásra fittyet hányó, helyette Európát végig rabló magyarjainkkal? S mit az utókorral? Aki ma nem gazda, azaz nem gazdálkodik a saját földjén, az igazából nem is magyar?

Kétségtelen persze, vannak e hazában bőven gazda magyar férfiemberek. Itt élnek közöttünk. Időről-időre százas listákba rendezik őket. Magángépekkel hasítják az eget, jachtokkal a tengereket. De szántani még egyiket sem láttam. Mégis, ők gazdálkodnak, ők gyarapodnak a legjobban. Létezik persze rablógazdálkodás is. Orbán gondolatmenetéből ugyanakkor ismét kimaradt a szebbik nem. Nem mintha annyira hiányozna, hogy ismét traktorista lányokról szóljanak a hírek. Bár mára – minden múltba révülésünk ellenére – talán azon is túl kellene jutnunk, hogy a magyar nő archetípusa még mindig Munkácsy Rőzsehordó nője legyen.

ferfi3
Ám Szókratész módszerét alkalmazva, ideiglenesen fogadjuk el a miniszterelnöki tézist, hogy „a magyar férfiember archetípusa a gazda”. Olyan ember, aki úgy tartja, „a dolgokról nem beszélni kell, hanem el kell végezni.” Igazán hálásak lehetünk ezért a gyöngyszemért, hiszen annyi minden segít megérteni. Az archetipikus magyar férfiember nem beszél, hanem titkosít. Úgy teszi a dolgát. A dolgait úgy végzi el, hogy nem nyilatkozik a sajtónak. A parlamentben is archetipikusan kitérő válaszokat ad interpellációkra, napirend előtti kérdésekre. Hallgatagon gazdálkodik, némán gyarapodik. Aztán egyszer csak ott áll előttünk a maga archetipikus létmódjában, arra hivatkozva, hogy a kollektív tudattalanotok része vagyok, és a képünkbe vigyorog.

Képek forrása: kadarka.net / 24.hu / euronews.com

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all